Elhunyt Harkányi Endre – Egy legenda búcsúja
Egy korszak zárult le
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 90. évében elhunyt Harkányi Endre, Kossuth-díjas színművész, a magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja. A művész január elején került kórházba, miután otthonában elesett, és combnyaktörést szenvedett. A baleset ellenére pozitívan állt a gyógyuláshoz, erről maga nyilatkozott a Story magazinnak:
"Elestem otthon. Nem tudom, hogyan. Eszembe jutott a gyerekdal, hogy János bácsi a csatában elesett egy fűszálban. Én megbotlottam, eltörtem magam, de már jól vagyok. Gyógytornáztatnak. Nagyon jó itt. Igazán rendesek velem. Szép a hely, kiváló az ellátás. Erdőre néz a szobám. Kitekintek az ablakon, és látom a havas fákat. Nagyon romantikus a panoráma. Hárman vagyunk a szobában. Tízméteres teraszunk van, lent a sétány, a nővérek kedvesek. Mit akarjak még?"
Szavai ellenére a sors másként rendelkezett. Harkányi Endre örökre távozott, de emléke és munkássága velünk marad.
Egy fájdalmasan induló életút
Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapesten zsidó családban. Gyermekkora tragédiákkal volt terhelt: édesanyját deportálták a második világháború alatt, és soha nem tért haza, édesapja pedig az ukrajnai munkaszolgálatból súlyosan betegként tért vissza, majd hamarosan elhunyt. A háború utáni nehézségek ellenére Harkányi Endre nem adta fel, és gyerekként már megmutatkozott színészi tehetsége.
Mindössze 13 éves volt, amikor Radványi Géza klasszikus filmjében, a Valahol Európában-ban szerepet kapott. Egy háborús árvát alakított, és ikonikus mondata – „Könyörgöm, akasszuk fel!” – örökre bevésődött a magyar filmtörténelembe.
Bár ekkor még nem gondolt a színészetre hivatásként, a forgatás élménye elindította egy olyan úton, amely végül a magyar színjátszás legnagyobbjai közé emelte.
A színház varázsában
Harkányi Endre számára a színház varázsa egy gyermekkori élmény során tárult fel igazán. A Valahol Európában forgatása alatt Gábor Miklós vitte el őt először színházba. A Nemzeti Színházban a Szerelmi házasság című darabot látták, és az előadás mélyen megérintette a fiatal Harkányit. Rátkai Márton játéka akkora hatással volt rá, hogy akkor döntötte el: ő is színész szeretne lenni.
Családja azonban eleinte nem támogatta színészi ambícióit. Inkább szakmát szántak neki, így esztergályos tanulmányokba kezdett, de a színpad hívása erősebbnek bizonyult. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová fel is vették, és 1957-ben sikeresen diplomázott.
Fényt vitt a színpadra
Pályafutása során Harkányi Endre számos színházban megfordult és rengeteg emlékezetes szerepet alakított.
Első színházi szerződését a debreceni Csokonai Színházban kapta meg (1957–1960), majd három évig a budapesti Petőfi Színház tagja volt. Innen vezetett az útja a Vígszínházba (1963–1968), ahol jelentős sikereket aratott. Később tizenegy évig a Mikroszkóp Színpadon dolgozott, ahol komikusi tehetségét is megmutathatta.
1977-ben a József Attila Színházhoz szerződött, majd 1984-ben visszatért a Vígszínházba, amely a színházi pályafutásának egyik legfontosabb állomása lett. Itt egészen 1993-ig volt a társulat tagja, majd rövid időre a Művész Színházban dolgozott, hogy aztán 2015-ig ismét a Vígszínház oszlopos tagja legyen.
Filmes pályafutása is kiemelkedő volt. A Valahol Európában mellett olyan ikonikus alkotásokban játszott, mint a Mephisto és a Ripacsok. Hangját és tehetségét pedig a szinkron világában is megcsodálhattuk – számos világhírű színész magyar hangjaként ismertük.
Hit a színházban és az emberben
Harkányi Endre sosem tekintette csupán munkának a színészetet. Szenvedéllyel vallott a színház világáról és annak szerepéről:
"A színház arra való, hogy embereket formáljon, neveljen: a színpadon és a nézőtéren. (...) A színház olyan, amilyenek mi magunk vagyunk. S ha valaki arra kíváncsi, milyenek vagyunk: jöjjön el a színházba."
Hitt abban, hogy a színház tükröt tart a társadalom elé, és hogy a színpadon bemutatott történetek segíthetnek abban, hogy jobbak legyünk.
Elismerések és örök emlék
Művészi pályafutása során számos rangos díjat és elismerést kapott. Többek között a Jászai Mari-díjat, a Kossuth-díjat és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is elnyerte. Ezek a díjak azonban csak szimbolikus elismerései voltak annak a szeretetnek, amit a közönségtől kapott élete során.
Az emberek nem csupán a tehetséges színészt látták benne, hanem a kedves, alázatos embert is, aki sosem felejtette el, honnan indult.
Egy legenda búcsúja
Harkányi Endre távozásával egy korszak zárult le a magyar színjátszásban. Egy olyan színész hagyott itt minket, aki életének minden pillanatát a színpadnak és a közönségnek szentelte.
Öröksége örökre velünk marad – színpadi és filmes alakításai, emlékezetes mondatai és az a hitvallása, hogy a színház képes jobbá tenni a világot.
Búcsúzunk tőle, de tudjuk: minden alkalommal, amikor felgördül a függöny, és a színpadon újraéled egy-egy darab, ott lesz velünk.
Nyugodj békében, Harkányi Endre!
