Feketében a magyar válogatott: elhunyt Jakabházy László – egy legendás sportemberre emlékezünk
Az ország gyászol: 87 éves korában elhunyt Jakabházy László, a magyar jégkorongélet egyik legmeghatározóbb alakja.
március 26-án a sportvilág egy csendes, méltóságteljes pillanatra megállt. A Magyar Jégkorong Szövetség hivatalosan is bejelentette: életének 87. évében meghalt Jakabházy László, aki játékosként, edzőként és sportvezetőként is megkerülhetetlen szereplője volt a magyar jégkorong történelmének.
A magyar válogatott feketében hajt fejet előtte – és vele gyászol mindenki, aki valaha is szeretettel követte a sportág küzdelmeit.
Egy élet a jégen – példátlan sportolói pálya
Jakabházy László neve összeforrt a magyar jégkorong múltjával és fejlődésével. Az 1950-es évektől egészen 1970-ig aktívan játszott, előbb az Építők, majd a legendás Ferencváros színeiben. Az ő idejében a jégkorong nem kapott még annyi reflektorfényt, mint ma – de ő már akkor is fényesen csillogott benne.
A válogatottban is oszlopos tag volt: tíz világbajnokságon képviselte Magyarországot, és részt vett az 1964-es innsbrucki téli olimpián is, ami máig mérföldkő a magyar hokiéletben.
Nemcsak technikai tudása, hanem intelligenciája és sportszeretete miatt is tisztelték – pályán és azon kívül is példaképként néztek rá játékostársai.
Az edző, aki bajnokokat nevelt
A sportkarrierje lezárása után sem távolodott el a jégtől. Sőt, ekkor kezdődött igazán a második élete a sportban – edzőként és sportvezetőként. Közreműködött a KSI jégkorongszakosztályának megalapításában, és hamar a Ferencváros vezetőedzője lett, ahol legendás sorozatok kezdődtek irányítása alatt.
Az FTC élén öt bajnoki cím és négy kupagyőzelem fűződik a nevéhez – ez nemcsak szám, hanem történet. Olyan sportolóké, akik az ő keze alatt értek be, és máig hálával emlegetik.
A magyar válogatottat több időszakban is irányította: 1969–71, 1973–75, majd 1979–81 és 1987–88 között is szövetségi kapitányként szolgálta a nemzeti együttest. Pályafutása alatt generációk nőhettek fel példáján – játékosként és edzőként egyaránt.
A tanár, aki szenvedélyt adott át
Sportpályafutását követően a Testnevelési Főiskolán tanított, ahol nem csupán az ütő és a korong használatára, hanem emberségre és küzdeni akarásra is nevelt. Egykori tanítványai úgy emlékeznek rá, mint aki sosem emelt hangot – de minden szavának súlya volt. Akinek tekintélye nem a rangból, hanem a példából fakadt.
A jégkorong magyar legendái között 2011-ben hivatalosan is helyet kapott, amikor bekerült a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába – megérdemelten.
Egy sportnemzedék utolsó nagy alakja
HirdetésJakabházy László nemcsak egy sportág, hanem egy egész korszak szimbóluma volt. Egy olyan világé, ahol még becsületből játszottak, ahol a pálya szélén nem reklámtáblák, hanem a klubhűség határozta meg az értéket. Egy világé, ahol az edző neve többet ért bármilyen marketingnél – és ahol a játék szeretete minden más elé került.
Halálhírére sportolók, edzők, szurkolók egyaránt reagáltak. A Magyar Jégkorong Szövetség külön megemlékezést tervez, és a válogatott játékosai fekete karszalaggal lépnek majd jégre a soron következő mérkőzéseken.
Nyomot hagyott – jégen és szívekben
Ma, amikor egyre ritkábban hallunk valódi példaképekről, Jakabházy László távozása fájó veszteség. Az ő neve nem csupán statisztika, nem csak eredménylista: az ő neve történet. Egy történet arról, hogy lehet méltósággal élni, játszani, tanítani – és örökre emléket hagyni.
Isten nyugosztalja, Jakabházy László.A jég halkabb lett nélküled, de a neved örökre ott csillog majd rajta.
