Másnap nagyvizit a főorvossal. Kérdi az orvos velem kapcsolatban a kis rezidens, hogy a labor eredmények mit mutatnak? Hát ő még nem végezte el... hét itt közbe szóltam, hogy pár napos a legfrissebb laborom, amit meg is mutattam neki. A főorvos ott a kórteremben úgy lebaszta a doktorkát a többi beteg előtt, hogy csak na. A bent töltött két hetem úgy telt, hogy amikor nem kellett a nővéreknek segítenem a betegek egy épületből a másikba tologatását megcsinálni akkor próbáltam az erőnlétemet pluszban javítani az emeletek megmászásával. Igaz, túl sokat nem láttam a magas cukor végett. Az utolsó nap már kora délelőtt kiültettek a folyosóra, hogy ott várjuk az orvost a feleségemmel, mert kell az ágy, délután kettőkor jött meg a kis rezidens. Végül is miért kellet elmondani, hogy van érvényes laborom és a többi. Addig étlen-szomjan lettem volna mint súlyos cukorbeteg az erre predesztinált belgyógyászaton, ha a feleségem nem hoz enni inni a kórházi büféből, az túlsó napi ebédnek csúfolt valami szerintem még járt volna.
Tanultam belőle. Úgy kell nekem miért lettem beteg, ha focista is lehettem volna, akkor lenne annyi stadion ahol eljátszhatnám, hogy megsérültem. Egyből kaptam volna VIP ellátást.
Üdvözlettel: László
