BemutatkozĂĄs

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rå, minden benne van, ami szem-szåjnak ingere.
Kedves böngĂ©szƑ a napi fĂĄradalmaktĂłl meg tud nĂĄlunk pihenni, kikapcsolĂłdni, feltöltƑdni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet talålsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzånk.

RĂłlunk:
Mindenegyben blog indulási idƑpontja: 2012. március
Jelenleg kĂ©t adminja van a blognak: egy fiĂș Ă©s egy lĂĄny.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

HĂ­rek
EđŸ˜Č Egy gazdag fĂ©rfi megmentett egy fiatal hajlĂ©ktalan lĂĄnyt az utcĂĄrĂłl, Ă©s hazavitte a tolĂłszĂ©kes fiĂĄhoz
 De amikor meghallotta, mit suttog a lĂĄny a gyerek fĂŒlĂ©be egy idegen nyelven, teljesen ledermedt! đŸ˜Č
Egy borongĂłs Ƒszi estĂ©n, mikor a nedves falevelek zizegĂ©se elnyomta a vĂĄros zĂșgĂĄsĂĄt, egy törĂ©keny alak tƱnt fel egy impozĂĄns villa tĂĄgas verandĂĄjĂĄn. Alig volt kivehetƑ a remegƑ utcai lĂĄmpĂĄk fĂ©nyĂ©ben, akĂĄr egy szellem, amely a sötĂ©tsĂ©gbƑl lĂ©p elƑ. A nƑ fĂĄradtnak tƱnt, de a tekintetĂ©ben valami szokatlan elszĂĄntsĂĄg csillant – egy mĂ©ly titok, amely felkeltette a gazdag hĂĄztulajdonos, HorvĂĄth Antal gyanĂșjĂĄt, aki Ă©ppen az ablaknĂĄl ĂĄllt.
Antal, akit mindenki szigorĂș, visszafogott emberkĂ©nt ismert, maga sem Ă©rtette, miĂ©rt hĂ­vta be a hĂĄzĂĄba a kĂŒlönös idegent. TalĂĄn valami a lĂĄny szemĂ©ben emlĂ©keztette Ƒt egy rĂ©gen elveszett remĂ©nyre... vagy a fiĂĄra, BencĂ©re, aki mĂĄr Ă©vek Ăłta nem hagyta el a tolĂłkocsijĂĄt.
A rongyokba burkolĂłzott fiatal lĂĄny alakja hirtelen szĂĄnalmat Ă©bresztett benne. Nem sokkal kĂ©sƑbb mĂĄr a villa meleg, barĂĄtsĂĄgos nappalijĂĄban ĂŒlt, ahol minden a jĂłlĂ©t Ă©s bĂ©ke lĂ©gkörĂ©t ĂĄrasztotta. A nƑ mintha egy mĂĄsik vilĂĄgbĂłl Ă©rkezett volna – Ă©s a rejtĂ©ly, amit magĂĄval hozott, egyre nyomasztĂłbb, de annĂĄl lebilincselƑbb lett.
Amikor Ăłvatos lĂ©ptekkel belĂ©pett Bence szobĂĄjĂĄba – ahovĂĄ mĂĄr rĂ©g nem hatolt be mĂĄs, csak a gondozĂłnƑk suttogĂĄsa – Antal visszafojtott lĂ©legzettel figyelte. És akkor
 akkor jött az a pillanat, ami megfagyasztotta a levegƑt.
A lĂĄny lehajolt a fiĂșhoz, Ă©s halkan, szinte alig hallhatĂłan, idegen nyelvƱ szavakat suttogott a fĂŒlĂ©be.
És amit ezután mondott

A folytatĂĄs a kĂ©p alatti elsƑ hozzĂĄszĂłlĂĄsban olvashatĂł! 👇👇👇
Mindenegyben Blog - 2025. mĂĄrcius 29. (szombat), 17:10

EđŸ˜Č Egy gazdag fĂ©rfi megmentett egy fiatal hajlĂ©ktalan lĂĄnyt az utcĂĄrĂłl, Ă©s hazavitte a tolĂłszĂ©kes fiĂĄhoz
 De amikor meghallotta, mit suttog a lĂĄny a gyerek fĂŒlĂ©be egy idegen nyelven, teljesen ledermedt! đŸ˜Č Egy borongĂłs Ƒszi estĂ©n, mikor a nedves falevelek zizegĂ©se elnyomta a vĂĄros zĂșgĂĄsĂĄt, egy törĂ©keny alak tƱnt fel egy impozĂĄns villa tĂĄgas verandĂĄjĂĄn. Alig volt kivehetƑ a remegƑ utcai lĂĄmpĂĄk fĂ©nyĂ©ben, akĂĄr egy szellem, amely a sötĂ©tsĂ©gbƑl lĂ©p elƑ. A nƑ fĂĄradtnak tƱnt, de a tekintetĂ©ben valami szokatlan elszĂĄntsĂĄg csillant – egy mĂ©ly titok, amely felkeltette a gazdag hĂĄztulajdonos, HorvĂĄth Antal gyanĂșjĂĄt, aki Ă©ppen az ablaknĂĄl ĂĄllt. Antal, akit mindenki szigorĂș, visszafogott emberkĂ©nt ismert, maga sem Ă©rtette, miĂ©rt hĂ­vta be a hĂĄzĂĄba a kĂŒlönös idegent. TalĂĄn valami a lĂĄny szemĂ©ben emlĂ©keztette Ƒt egy rĂ©gen elveszett remĂ©nyre... vagy a fiĂĄra, BencĂ©re, aki mĂĄr Ă©vek Ăłta nem hagyta el a tolĂłkocsijĂĄt. A rongyokba burkolĂłzott fiatal lĂĄny alakja hirtelen szĂĄnalmat Ă©bresztett benne. Nem sokkal kĂ©sƑbb mĂĄr a villa meleg, barĂĄtsĂĄgos nappalijĂĄban ĂŒlt, ahol minden a jĂłlĂ©t Ă©s bĂ©ke lĂ©gkörĂ©t ĂĄrasztotta. A nƑ mintha egy mĂĄsik vilĂĄgbĂłl Ă©rkezett volna – Ă©s a rejtĂ©ly, amit magĂĄval hozott, egyre nyomasztĂłbb, de annĂĄl lebilincselƑbb lett. Amikor Ăłvatos lĂ©ptekkel belĂ©pett Bence szobĂĄjĂĄba – ahovĂĄ mĂĄr rĂ©g nem hatolt be mĂĄs, csak a gondozĂłnƑk suttogĂĄsa – Antal visszafojtott lĂ©legzettel figyelte. És akkor
 akkor jött az a pillanat, ami megfagyasztotta a levegƑt. A lĂĄny lehajolt a fiĂșhoz, Ă©s halkan, szinte alig hallhatĂłan, idegen nyelvƱ szavakat suttogott a fĂŒlĂ©be. És amit ezutĂĄn mondott
 A folytatĂĄs a kĂ©p alatti elsƑ hozzĂĄszĂłlĂĄsban olvashatĂł! 👇👇👇

Hirdetés
Hirdetés
2025 mĂĄr 29

Egy hajléktalan låny megmentése

A nehĂ©z esƑ majdnem lehetetlennĂ© tette a vezetĂ©st. HorvĂĄth Antal alig lĂĄtott ki a szĂ©lvĂ©dƑn keresztĂŒl, hiĂĄba dolgoztak a legmodernebb ablaktörlƑk, az özönvĂ­zszerƱ esƑ ellepte az utat.

– Csak ez hiĂĄnyzott mĂ©g ma, amikor egyszer az Ă©letben szeretnĂ©k idƑben hazaĂ©rni – morogta magĂĄnak a közĂ©pkorĂș fĂ©rfi, miközben gondosan kerĂŒlgette a tĂłcsĂĄkat. ElegĂĄns öltöny volt rajta, arca szigorĂșnak tƱnt, de barna szemei meglepƑ melegsĂ©get sugĂĄroztak.

Antal mindig is sokat dolgozott, tĂșlsĂĄgosan is. CĂ©gvezetƑkĂ©nt vĂĄllalta a felelƑssĂ©get a csalĂĄdjĂĄĂ©rt Ă©s az alkalmazottaiĂ©rt is. Tudta, hogy ez az ĂĄra annak, ha az ember jĂłmĂłdot akar biztosĂ­tani mĂĄsoknak. De nĂ©ha mĂĄr tĂșl sok volt.

Aznap este is az irodĂĄbĂłl tartott hazafelĂ©, amikor Ă©szrevett valakit az Ășt szĂ©lĂ©n. Egy fiatal lĂĄny ĂĄllt ott, ĂĄtĂĄzott ruhĂĄban, összegörnyedve a hidegtƑl, Ă©s kĂ©tsĂ©gbeesetten prĂłbĂĄlt stoppolni, de egyetlen autĂł sem ĂĄllt meg neki.

Antal egy pillanatig tétovåzott.

– Ne ĂĄllj meg. MĂĄr Ă­gy is tĂșl sok a gondod. Alig alszol hĂĄrom ĂłrĂĄt egy Ă©jjel. Egyszer mĂ©g összeesel – prĂłbĂĄlta meggyƑzni magĂĄt. – Biztos lesz valaki mĂĄs, aki segĂ­t neki


De senki nem ĂĄllt meg. És amikor a lĂĄny Ășjra a szemĂ©be nĂ©zett – azok a szomorĂș, kĂ©tsĂ©gbeesett szemek –, Antal halkan felsĂłhajtott, majd fĂ©lrehĂșzĂłdott az Ășt szĂ©lĂ©re.

– Szia! Ez nem az a nap, amikor csak Ășgy sĂ©tĂĄlgatni lehet – szĂłlt ki az ablakon. – Gyere, elviszlek.

A låny gyanakvóan nézett rå. A dråga autó, az elegåns férfi
 nem illett a vilågåba.

– Nem akarom összekoszolni az autĂłjĂĄt. És
 nincs pĂ©nzem – vallotta be vĂ©gĂŒl, lesĂŒtött szemmel.

– Fogd ezt az esƑkabĂĄtot, terĂ­tsd a szĂ©kre, Ă©s minden rendben lesz – vĂĄlaszolta Antal barĂĄtsĂĄgosan. – A bƑrĂŒlĂ©sek könnyen tisztĂ­thatĂłk.

A låny óvatosan beszållt, és még mindig remegett.

– Nagyon köszönöm. LiĂĄnak hĂ­vnak. Az orszĂĄgot prĂłbĂĄlom bejĂĄrni stoppal
 – szĂłlalt meg halkan.

– Én Antal vagyok. – Nem akart kioktatni, de azĂ©rt megjegyezte: – Tudod, ez nem tĂșl biztonsĂĄgos. Sosem lehet tudni, kibe botlasz.

– Tudom. De nem igazĂĄn van mĂĄs vĂĄlasztĂĄsom. MunkĂĄt keresek, de eddig sehol nem jĂĄrt sikerrel. A gyorsĂ©ttermek, Ășt menti kocsmĂĄk
 mindenhol ugyanaz. KevĂ©s a fizetĂ©s, sok a megalĂĄztatĂĄs – mondta keserƱen.

– Próbáltál mosodában vagy boltban dolgozni?

– Igen, de ha nincs ismerƑsöd, nem is hĂ­vnak be. Ha mĂ©gis, akkor rövid idƑ utĂĄn kirĂșgnak valami mondvacsinĂĄlt indokra hivatkozva – felelte Lia, Ă©s Antal Ă©szrevette, hogy a lĂĄny az orrĂĄt prĂłbĂĄlja törölni, de nincs nĂĄla zsebkendƑ.

ÁtnyĂșjtott neki egy monogrammos, hĂłfehĂ©r darabot – ajĂĄndĂ©k volt egy korĂĄbbi ĂŒzleti partnerĂ©tƑl. A lĂĄny tĂ©tovĂĄzva vette ĂĄt.

– Az ember a legnagyobb Ă©rtĂ©k. IdƑvel te is megĂ©rted majd – mondta csendesen Antal, miközben tovĂĄbbhajtottak a vĂĄros felĂ©.

MĂĄr majdnem elĂ©rtĂ©k a belvĂĄrost, amikor Antalban egy gondolat kezdett fĂ©szkelƑdni.

Mi van, ha ennek a lĂĄnynak tĂ©nyleg nincs hova mennie? Ha csak törtĂ©net volt az „autĂłstopos orszĂĄgjĂĄrĂĄs”? Mi van, ha most itt hagyja, Lia valami padon fog aludni, Ă©s valaki bĂĄntani fogja?

– Tudod mit? – szĂłlalt meg hirtelen. – Gyere velem haza. Megpihensz egy kicsit, eszel valamit, Ă©s holnap tiszta fejjel döntesz, hogyan tovĂĄbb.

Lia elƑször meghökkent. – Ne haragudjon, de ez egy kicsit furcsa ajĂĄnlat. Nem gondolok rosszat magĂĄrĂłl, csak
 mĂ©giscsak idegen vagyok, Ă©s
 fĂ©lek egy kicsit.

– Semmi baj, termĂ©szetes, hogy tartasz tƑlem. HĂĄzas vagyok, van egy fiam. Bence – mozgĂĄskorlĂĄtozott, de nagyon erƑs lelkƱ fiĂș, szeretni fogod – tette hozzĂĄ, Ă©s megmutatott egy fĂ©nykĂ©pet egy szomorĂș szemƱ kamaszrĂłl.

Lia elhallgatott. Az ablakon tĂșl az esƑ kopogott, Ă©s valami ismerƑs Ă©rzĂ©s tört rĂĄ. Így esett az esƑ akkor is, amikor Ƒt... de nem emlĂ©kezett pontosan. Csak valami fĂĄjĂł emlĂ©k derengett fel.

Hirdetés
[ ]

– Akkor legyen – mondta halkan. – Nem Ă­gĂ©rek semmit, de
 kipihenni magam nem lenne rossz.

Antal elmosolyodott. – Van egy kis vendĂ©ghĂĄz az udvar vĂ©gĂ©ben. Ott senkit nem zavarsz, Ă©s ha tetszik, akĂĄr dolgozhatsz is. SzĂŒksĂ©gem lenne valakire, aki rendet tart a kertben, vagy segĂ­t a hĂĄztartĂĄsban. ƐszintĂ©n: muszĂĄj lenne valaki, akiben meg lehet bĂ­zni.

– Ha becsĂŒletes munka, akkor nem kell sokat gyƑzködnie – bĂłlintott Lia.

– Érzem, hogy a sors kĂŒldött ide tĂ©ged – mondta halkan Antal.

Lia csak ennyit felelt: – Nem fogom cserben hagyni. Soha.

MĂĄsnap reggel Lia nem akart hinni a szemĂ©nek, amikor kinyitotta a szemĂ©t. A vendĂ©ghĂĄz kis szobĂĄja rendezett volt, az ĂĄgy hatalmas, hĂłfehĂ©r ĂĄgynemƱvel, Ă©s az ablakon elegĂĄns sötĂ©tĂ­tƑ lĂłgott. Egy pillanatra azt hitte, ĂĄlmodik. AztĂĄn eszĂ©be jutott: mĂĄr nem az utcĂĄn alszik, hanem egy idegen, de jĂłszĂ­vƱ fĂ©rfi hĂĄzĂĄban.

– Nem pihenni jöttem ide, hanem dolgozni – mormogta, majd gyorsan felöltözött, hogy megkeresse, mit segĂ­thet.

Ahogy kilĂ©pett az udvarra, meglĂĄtta Antal felesĂ©gĂ©t. A nƑ szĂ©p volt, feltƱnƑen csinos, bordĂł szƱk ruhĂĄban, frissen fĂ©sĂŒlt hajjal, hibĂĄtlan sminkkel. Egy tolĂłkocsit tolt maga elƑtt, benne ĂŒlt Antal fia, Bence. Amikor meglĂĄttĂĄk LiĂĄt, a nƑ összeszƱkĂ­tette a szemĂ©t.

– JĂł reggelt kĂ­vĂĄnok – köszönt udvariasan Lia. – Mint lĂĄtja, nem engedtem be senkit Ă©jjel.

Svetlana, Antal felesége, nem nevetett. A tekintete hideg volt.

– Ne vicceljen, ha kĂ©rhetem. És mit keres itt kint? Aki itt lakik, az dolgozik is. Vagyis remĂ©lem, mĂĄr megkĂ©rdezte, mit kell csinĂĄlnia – sziszegte fagyosan.

Bence viszont elnevette magĂĄt.

– Ez jĂł volt! Tönkre tette a humorĂ©rzĂ©kĂ©vel. MĂĄr csak ezĂ©rt is maradhatna – szĂłlt, Ă©s huncutul Lia felĂ© kacsintott.

– BocsĂĄnat, nem akartam tiszteletlen lenni – szabadkozott Lia. – Csak szerettem volna kicsit oldani a feszĂŒltsĂ©get.

– Ha mĂĄr ilyen jĂłban vagytok – szĂłlt Ă©lesen Svetlana –, akkor vidd el Ƒt sĂ©tĂĄlni. LegalĂĄbb addig sem teszel kĂĄrt semmiben.

Lia eltolta BencĂ©t a kert vĂ©gĂ©be, ahol a fiĂș halkan megszĂłlalt:

– Te aztĂĄn bevĂĄllalĂłs vagy. AnyĂĄm senkivel sem jön ki, te meg kĂ©t mondattal kihoztad a sodrĂĄbĂłl.

– TalĂĄn van valami szuperkĂ©pessĂ©gem – mondta mosolyogva Lia, de a hangjĂĄban volt valami szomorĂș.

– KĂŒlönös vagy – nĂ©zett rĂĄ a fiĂș. – Olyan, mintha
 nem is tudom. Olyan, mintha mĂĄs vilĂĄgbĂłl jöttĂ©l volna.

– TalĂĄn igazad van. Nem sok mindenre emlĂ©kszem. NĂ©ha eszembe jut egy-egy idegen szĂł, egy Ă©rzĂ©s, egy kĂ©p
 de ki vagyok, honnan jöttem, azt nem tudom – ismerte be Lia.

Antal tĂĄvolrĂłl figyelte Ƒket az ablakbĂłl. ElcsodĂĄlkozott: Bence nevet. Ez nem fordult elƑ hĂłnapok Ăłta. A fiĂș bezĂĄrkĂłzott, miĂłta elvesztettĂ©k az Ă©desanyjĂĄt egy tragikus balesetben. És most ez a lĂĄny, ez a hajlĂ©ktalan, valamit megmozgatott benne.

Amikor este Antal hazatért, Lia odalépett hozzå.

– BeszĂ©lhetnĂ©nk pĂĄr percet nĂ©gyszemközt? A dolgozĂłszobĂĄjĂĄban?

– TörtĂ©nt valami? BencĂ©vel van baj? – kĂ©rdezte aggĂłdva a fĂ©rfi.

Hirdetés

– Nem, nem rĂłla van szó
 hanem a felesĂ©gĂ©rƑl – mondta halkan Lia.

Amikor kettesben maradtak, Lia elmondta, mit hallott aznap délutån a kert végében, a lugasnål.

– A felesĂ©ge, Svetlana
 egy fĂ©rfival beszĂ©lt. Ilia volt a neve. Azt tervezik, hogyan "tĂŒntetnĂ©k el" önt az ĂștbĂłl.

Antal szĂłtlan maradt. Az arcĂĄn feszĂŒltsĂ©g jelent meg, de nem Ășgy tƱnt, mint aki elhiszi.

– ElnĂ©zĂ©st, de
 nem lehet, hogy csak fĂ©lreĂ©rtette? Ön mondta, hogy korĂĄbban is volt emlĂ©kezetkiesĂ©se. Nem akarom bĂĄntani, csak
 talĂĄn valamit rosszul hallott?

Lia szĂ­ven ĂŒtve Ă©rezte magĂĄt. HĂĄt Ă­gy gondolkodik rĂłla?

– Értem
 akkor ön szerint kĂ©pzelƑdöm. Az egĂ©sz csak hallucinĂĄciĂł volt? – kĂ©rdezte dĂŒhösen.

– Nem ezt mondtam. Csak
 nehĂ©z elhinni, hogy a felesĂ©gem kĂ©pes lenne ilyesmire. MĂ©giscsak Bence anyjakĂ©nt Ă©lt itt Ă©veken ĂĄt


– Nem az Ƒ anyja – vĂĄgta rĂĄ Lia. – És ha nem hisz nekem, legalĂĄbb kĂ©rdezze meg a fiĂĄt, mit gondol SvetlanĂĄrĂłl!

Aznap Ă©jjel Lia nem aludt. BencĂ©vel egyĂŒtt virrasztottak a szobĂĄjĂĄban.

– Valami kĂ©szĂŒl – suttogta a fiĂș hajnali kettƑkor. – Hallom a lĂ©pteket. Nem szokĂĄsos mozgĂĄs.

Pillanatokkal kĂ©sƑbb feltĂ©pƑdött az ajtĂł. KĂ©t maszkos fĂ©rfi tört rĂĄjuk.

– Csak egy nyomorĂ©k srĂĄc meg egy kis szobalĂĄny
 nem veszĂ©lyesek – mondta az egyik.

Lia szíve hevesen vert. Tudta, most jött el a pillanat. Bencének odaadta a telefonjåt, és suttogva mondta:

– HĂ­vd a rendƑrsĂ©get. Én feltartom Ƒket.

Ɛt megkötözték és az emeletre vitték, ahol Antalt mår összeverték. Vérzett, és alig tudta tartani magåt.

– Mi a szĂ©f kĂłdja? – ĂŒvöltött rĂĄ az egyik fĂ©rfi.

Antal némån råzta a fejét.

Lia megszĂłlalt:

– Tudom, hogy te vagy Ilia. Hallottam a nevĂ©t a lugasnĂĄl. És igen, tudom, hogy a felesĂ©ge a megbĂ­zĂłja. MĂĄr hĂ­vjĂĄk a rendƑrsĂ©get. Ha most feladjĂĄtok, mĂ©g lehet enyhĂ­tƑ körĂŒlmĂ©ny.

A férfi megingott. A tårsa idegesen håtrålt. Ebben a pillanatban hangos szirénåzås hallatszott.

Bence riasztotta a hatósågokat, és az egyik alkalmazott is észrevette a zƱrzavart. A tåmadókat lefogtåk, Svetlanåt megbilincselték.

– A fiamat is meg akarta öletni – suttogta Anatoli, amikor vĂ©gre minden elcsendesedett. – De te
 te megmentettĂ©l minket.

A mentƑautĂłban Antal LiĂĄra nĂ©zett, Ă©s megfogta a kezĂ©t.

– Sosem tudom meghĂĄlĂĄlni, amit tettĂ©l. És mĂ©g azt is hozzĂĄtennĂ©m
 azt hiszem, valami megvĂĄltozott bennem. Veled kapcsolatban.

Lia arca elvörösödött. Szívében forrósåg ömlött szét.

– Nekem elĂ©g, ha maradhatok Bence mellett – vĂĄlaszolta halkan. – Most Ƒ az Ă©n legfontosabb emberem.

– CsalĂĄd vagy nekĂŒnk, Lia – mondta Bence. – És tudod mit? Szerintem anya is ezt akarnĂĄ. Hogy te legyĂ©l az igazi anyĂĄm.

Lia könnyeit próbålta eltitkolni.

Lehet, hogy sorsa zord volt. Lehet, hogy sokĂĄig nem tudta, ki is valĂłjĂĄban. De egy dolgot most mĂĄr biztosan tudott:

Ott van, ahol lennie kell.

Hirdetés
MegosztĂĄs a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés