Egy hajléktalan låny megmentése
A nehĂ©z esĆ majdnem lehetetlennĂ© tette a vezetĂ©st. HorvĂĄth Antal alig lĂĄtott ki a szĂ©lvĂ©dĆn keresztĂŒl, hiĂĄba dolgoztak a legmodernebb ablaktörlĆk, az özönvĂzszerƱ esĆ ellepte az utat.
â Csak ez hiĂĄnyzott mĂ©g ma, amikor egyszer az Ă©letben szeretnĂ©k idĆben hazaĂ©rni â morogta magĂĄnak a közĂ©pkorĂș fĂ©rfi, miközben gondosan kerĂŒlgette a tĂłcsĂĄkat. ElegĂĄns öltöny volt rajta, arca szigorĂșnak tƱnt, de barna szemei meglepĆ melegsĂ©get sugĂĄroztak.
Antal mindig is sokat dolgozott, tĂșlsĂĄgosan is. CĂ©gvezetĆkĂ©nt vĂĄllalta a felelĆssĂ©get a csalĂĄdjĂĄĂ©rt Ă©s az alkalmazottaiĂ©rt is. Tudta, hogy ez az ĂĄra annak, ha az ember jĂłmĂłdot akar biztosĂtani mĂĄsoknak. De nĂ©ha mĂĄr tĂșl sok volt.
Aznap este is az irodĂĄbĂłl tartott hazafelĂ©, amikor Ă©szrevett valakit az Ășt szĂ©lĂ©n. Egy fiatal lĂĄny ĂĄllt ott, ĂĄtĂĄzott ruhĂĄban, összegörnyedve a hidegtĆl, Ă©s kĂ©tsĂ©gbeesetten prĂłbĂĄlt stoppolni, de egyetlen autĂł sem ĂĄllt meg neki.
Antal egy pillanatig tétovåzott.
â Ne ĂĄllj meg. MĂĄr Ăgy is tĂșl sok a gondod. Alig alszol hĂĄrom ĂłrĂĄt egy Ă©jjel. Egyszer mĂ©g összeesel â prĂłbĂĄlta meggyĆzni magĂĄt. â Biztos lesz valaki mĂĄs, aki segĂt nekiâŠ
De senki nem ĂĄllt meg. Ăs amikor a lĂĄny Ășjra a szemĂ©be nĂ©zett â azok a szomorĂș, kĂ©tsĂ©gbeesett szemek â, Antal halkan felsĂłhajtott, majd fĂ©lrehĂșzĂłdott az Ășt szĂ©lĂ©re.
â Szia! Ez nem az a nap, amikor csak Ășgy sĂ©tĂĄlgatni lehet â szĂłlt ki az ablakon. â Gyere, elviszlek.
A låny gyanakvóan nézett rå. A dråga autó, az elegåns férfi⊠nem illett a vilågåba.
â Nem akarom összekoszolni az autĂłjĂĄt. Ăs⊠nincs pĂ©nzem â vallotta be vĂ©gĂŒl, lesĂŒtött szemmel.
â Fogd ezt az esĆkabĂĄtot, terĂtsd a szĂ©kre, Ă©s minden rendben lesz â vĂĄlaszolta Antal barĂĄtsĂĄgosan. â A bĆrĂŒlĂ©sek könnyen tisztĂthatĂłk.
A låny óvatosan beszållt, és még mindig remegett.
â Nagyon köszönöm. LiĂĄnak hĂvnak. Az orszĂĄgot prĂłbĂĄlom bejĂĄrni stoppal⊠â szĂłlalt meg halkan.
â Ăn Antal vagyok. â Nem akart kioktatni, de azĂ©rt megjegyezte: â Tudod, ez nem tĂșl biztonsĂĄgos. Sosem lehet tudni, kibe botlasz.
â Tudom. De nem igazĂĄn van mĂĄs vĂĄlasztĂĄsom. MunkĂĄt keresek, de eddig sehol nem jĂĄrt sikerrel. A gyorsĂ©ttermek, Ășt menti kocsmĂĄk⊠mindenhol ugyanaz. KevĂ©s a fizetĂ©s, sok a megalĂĄztatĂĄs â mondta keserƱen.
â PrĂłbĂĄltĂĄl mosodĂĄban vagy boltban dolgozni?
â Igen, de ha nincs ismerĆsöd, nem is hĂvnak be. Ha mĂ©gis, akkor rövid idĆ utĂĄn kirĂșgnak valami mondvacsinĂĄlt indokra hivatkozva â felelte Lia, Ă©s Antal Ă©szrevette, hogy a lĂĄny az orrĂĄt prĂłbĂĄlja törölni, de nincs nĂĄla zsebkendĆ.
ĂtnyĂșjtott neki egy monogrammos, hĂłfehĂ©r darabot â ajĂĄndĂ©k volt egy korĂĄbbi ĂŒzleti partnerĂ©tĆl. A lĂĄny tĂ©tovĂĄzva vette ĂĄt.
â Az ember a legnagyobb Ă©rtĂ©k. IdĆvel te is megĂ©rted majd â mondta csendesen Antal, miközben tovĂĄbbhajtottak a vĂĄros felĂ©.
MĂĄr majdnem elĂ©rtĂ©k a belvĂĄrost, amikor Antalban egy gondolat kezdett fĂ©szkelĆdni.
Mi van, ha ennek a lĂĄnynak tĂ©nyleg nincs hova mennie? Ha csak törtĂ©net volt az âautĂłstopos orszĂĄgjĂĄrĂĄsâ? Mi van, ha most itt hagyja, Lia valami padon fog aludni, Ă©s valaki bĂĄntani fogja?
â Tudod mit? â szĂłlalt meg hirtelen. â Gyere velem haza. Megpihensz egy kicsit, eszel valamit, Ă©s holnap tiszta fejjel döntesz, hogyan tovĂĄbb.
Lia elĆször meghökkent. â Ne haragudjon, de ez egy kicsit furcsa ajĂĄnlat. Nem gondolok rosszat magĂĄrĂłl, csak⊠mĂ©giscsak idegen vagyok, Ă©s⊠fĂ©lek egy kicsit.
â Semmi baj, termĂ©szetes, hogy tartasz tĆlem. HĂĄzas vagyok, van egy fiam. Bence â mozgĂĄskorlĂĄtozott, de nagyon erĆs lelkƱ fiĂș, szeretni fogod â tette hozzĂĄ, Ă©s megmutatott egy fĂ©nykĂ©pet egy szomorĂș szemƱ kamaszrĂłl.
Lia elhallgatott. Az ablakon tĂșl az esĆ kopogott, Ă©s valami ismerĆs Ă©rzĂ©s tört rĂĄ. Ăgy esett az esĆ akkor is, amikor Ćt... de nem emlĂ©kezett pontosan. Csak valami fĂĄjĂł emlĂ©k derengett fel.
â Akkor legyen â mondta halkan. â Nem ĂgĂ©rek semmit, de⊠kipihenni magam nem lenne rossz.
Antal elmosolyodott. â Van egy kis vendĂ©ghĂĄz az udvar vĂ©gĂ©ben. Ott senkit nem zavarsz, Ă©s ha tetszik, akĂĄr dolgozhatsz is. SzĂŒksĂ©gem lenne valakire, aki rendet tart a kertben, vagy segĂt a hĂĄztartĂĄsban. ĆszintĂ©n: muszĂĄj lenne valaki, akiben meg lehet bĂzni.
â Ha becsĂŒletes munka, akkor nem kell sokat gyĆzködnie â bĂłlintott Lia.
â Ărzem, hogy a sors kĂŒldött ide tĂ©ged â mondta halkan Antal.
Lia csak ennyit felelt: â Nem fogom cserben hagyni. Soha.
MĂĄsnap reggel Lia nem akart hinni a szemĂ©nek, amikor kinyitotta a szemĂ©t. A vendĂ©ghĂĄz kis szobĂĄja rendezett volt, az ĂĄgy hatalmas, hĂłfehĂ©r ĂĄgynemƱvel, Ă©s az ablakon elegĂĄns sötĂ©tĂtĆ lĂłgott. Egy pillanatra azt hitte, ĂĄlmodik. AztĂĄn eszĂ©be jutott: mĂĄr nem az utcĂĄn alszik, hanem egy idegen, de jĂłszĂvƱ fĂ©rfi hĂĄzĂĄban.
â Nem pihenni jöttem ide, hanem dolgozni â mormogta, majd gyorsan felöltözött, hogy megkeresse, mit segĂthet.
Ahogy kilĂ©pett az udvarra, meglĂĄtta Antal felesĂ©gĂ©t. A nĆ szĂ©p volt, feltƱnĆen csinos, bordĂł szƱk ruhĂĄban, frissen fĂ©sĂŒlt hajjal, hibĂĄtlan sminkkel. Egy tolĂłkocsit tolt maga elĆtt, benne ĂŒlt Antal fia, Bence. Amikor meglĂĄttĂĄk LiĂĄt, a nĆ Ă¶sszeszƱkĂtette a szemĂ©t.
â JĂł reggelt kĂvĂĄnok â köszönt udvariasan Lia. â Mint lĂĄtja, nem engedtem be senkit Ă©jjel.
Svetlana, Antal felesége, nem nevetett. A tekintete hideg volt.
â Ne vicceljen, ha kĂ©rhetem. Ăs mit keres itt kint? Aki itt lakik, az dolgozik is. Vagyis remĂ©lem, mĂĄr megkĂ©rdezte, mit kell csinĂĄlnia â sziszegte fagyosan.
Bence viszont elnevette magĂĄt.
â Ez jĂł volt! Tönkre tette a humorĂ©rzĂ©kĂ©vel. MĂĄr csak ezĂ©rt is maradhatna â szĂłlt, Ă©s huncutul Lia felĂ© kacsintott.
â BocsĂĄnat, nem akartam tiszteletlen lenni â szabadkozott Lia. â Csak szerettem volna kicsit oldani a feszĂŒltsĂ©get.
â Ha mĂĄr ilyen jĂłban vagytok â szĂłlt Ă©lesen Svetlana â, akkor vidd el Ćt sĂ©tĂĄlni. LegalĂĄbb addig sem teszel kĂĄrt semmiben.
Lia eltolta BencĂ©t a kert vĂ©gĂ©be, ahol a fiĂș halkan megszĂłlalt:
â Te aztĂĄn bevĂĄllalĂłs vagy. AnyĂĄm senkivel sem jön ki, te meg kĂ©t mondattal kihoztad a sodrĂĄbĂłl.
â TalĂĄn van valami szuperkĂ©pessĂ©gem â mondta mosolyogva Lia, de a hangjĂĄban volt valami szomorĂș.
â KĂŒlönös vagy â nĂ©zett rĂĄ a fiĂș. â Olyan, mintha⊠nem is tudom. Olyan, mintha mĂĄs vilĂĄgbĂłl jöttĂ©l volna.
â TalĂĄn igazad van. Nem sok mindenre emlĂ©kszem. NĂ©ha eszembe jut egy-egy idegen szĂł, egy Ă©rzĂ©s, egy kĂ©p⊠de ki vagyok, honnan jöttem, azt nem tudom â ismerte be Lia.
Antal tĂĄvolrĂłl figyelte Ćket az ablakbĂłl. ElcsodĂĄlkozott: Bence nevet. Ez nem fordult elĆ hĂłnapok Ăłta. A fiĂș bezĂĄrkĂłzott, miĂłta elvesztettĂ©k az Ă©desanyjĂĄt egy tragikus balesetben. Ăs most ez a lĂĄny, ez a hajlĂ©ktalan, valamit megmozgatott benne.
Amikor este Antal hazatért, Lia odalépett hozzå.
â BeszĂ©lhetnĂ©nk pĂĄr percet nĂ©gyszemközt? A dolgozĂłszobĂĄjĂĄban?
â TörtĂ©nt valami? BencĂ©vel van baj? â kĂ©rdezte aggĂłdva a fĂ©rfi.
HirdetĂ©sâ Nem, nem rĂłla van szó⊠hanem a felesĂ©gĂ©rĆl â mondta halkan Lia.
Amikor kettesben maradtak, Lia elmondta, mit hallott aznap délutån a kert végében, a lugasnål.
â A felesĂ©ge, Svetlana⊠egy fĂ©rfival beszĂ©lt. Ilia volt a neve. Azt tervezik, hogyan "tĂŒntetnĂ©k el" önt az ĂștbĂłl.
Antal szĂłtlan maradt. Az arcĂĄn feszĂŒltsĂ©g jelent meg, de nem Ășgy tƱnt, mint aki elhiszi.
â ElnĂ©zĂ©st, de⊠nem lehet, hogy csak fĂ©lreĂ©rtette? Ăn mondta, hogy korĂĄbban is volt emlĂ©kezetkiesĂ©se. Nem akarom bĂĄntani, csak⊠talĂĄn valamit rosszul hallott?
Lia szĂven ĂŒtve Ă©rezte magĂĄt. HĂĄt Ăgy gondolkodik rĂłla?
â Ărtem⊠akkor ön szerint kĂ©pzelĆdöm. Az egĂ©sz csak hallucinĂĄciĂł volt? â kĂ©rdezte dĂŒhösen.
â Nem ezt mondtam. Csak⊠nehĂ©z elhinni, hogy a felesĂ©gem kĂ©pes lenne ilyesmire. MĂ©giscsak Bence anyjakĂ©nt Ă©lt itt Ă©veken ĂĄtâŠ
â Nem az Ć anyja â vĂĄgta rĂĄ Lia. â Ăs ha nem hisz nekem, legalĂĄbb kĂ©rdezze meg a fiĂĄt, mit gondol SvetlanĂĄrĂłl!
Aznap Ă©jjel Lia nem aludt. BencĂ©vel egyĂŒtt virrasztottak a szobĂĄjĂĄban.
â Valami kĂ©szĂŒl â suttogta a fiĂș hajnali kettĆkor. â Hallom a lĂ©pteket. Nem szokĂĄsos mozgĂĄs.
Pillanatokkal kĂ©sĆbb feltĂ©pĆdött az ajtĂł. KĂ©t maszkos fĂ©rfi tört rĂĄjuk.
â Csak egy nyomorĂ©k srĂĄc meg egy kis szobalĂĄny⊠nem veszĂ©lyesek â mondta az egyik.
Lia szĂve hevesen vert. Tudta, most jött el a pillanat. BencĂ©nek odaadta a telefonjĂĄt, Ă©s suttogva mondta:
â HĂvd a rendĆrsĂ©get. Ăn feltartom Ćket.
Ćt megkötöztĂ©k Ă©s az emeletre vittĂ©k, ahol Antalt mĂĄr összevertĂ©k. VĂ©rzett, Ă©s alig tudta tartani magĂĄt.
â Mi a szĂ©f kĂłdja? â ĂŒvöltött rĂĄ az egyik fĂ©rfi.
Antal némån råzta a fejét.
Lia megszĂłlalt:
â Tudom, hogy te vagy Ilia. Hallottam a nevĂ©t a lugasnĂĄl. Ăs igen, tudom, hogy a felesĂ©ge a megbĂzĂłja. MĂĄr hĂvjĂĄk a rendĆrsĂ©get. Ha most feladjĂĄtok, mĂ©g lehet enyhĂtĆ körĂŒlmĂ©ny.
A férfi megingott. A tårsa idegesen håtrålt. Ebben a pillanatban hangos szirénåzås hallatszott.
Bence riasztotta a hatósågokat, és az egyik alkalmazott is észrevette a zƱrzavart. A tåmadókat lefogtåk, Svetlanåt megbilincselték.
â A fiamat is meg akarta öletni â suttogta Anatoli, amikor vĂ©gre minden elcsendesedett. â De te⊠te megmentettĂ©l minket.
A mentĆautĂłban Antal LiĂĄra nĂ©zett, Ă©s megfogta a kezĂ©t.
â Sosem tudom meghĂĄlĂĄlni, amit tettĂ©l. Ăs mĂ©g azt is hozzĂĄtennĂ©m⊠azt hiszem, valami megvĂĄltozott bennem. Veled kapcsolatban.
Lia arca elvörösödött. SzĂvĂ©ben forrĂłsĂĄg ömlött szĂ©t.
â Nekem elĂ©g, ha maradhatok Bence mellett â vĂĄlaszolta halkan. â Most Ć az Ă©n legfontosabb emberem.
â CsalĂĄd vagy nekĂŒnk, Lia â mondta Bence. â Ăs tudod mit? Szerintem anya is ezt akarnĂĄ. Hogy te legyĂ©l az igazi anyĂĄm.
Lia könnyeit próbålta eltitkolni.
Lehet, hogy sorsa zord volt. Lehet, hogy sokĂĄig nem tudta, ki is valĂłjĂĄban. De egy dolgot most mĂĄr biztosan tudott:
Ott van, ahol lennie kell.