Megosztom, mert egy egész társadalmat érint. Nem rólam szól. Rólunk...Tárgyilagos leszek. Egyrészt mert drámában nem vagyok jó, másrészt nem tisztem ítélkezni.
Ma délelőtt a lányommal tartottam hazafelé, gyengélkedett és elhoztam a suliból. Az Egér út Kelenvölgybe tartó szakaszánál rémülten jelezte, hogy egy ember fekszik a járdán. Két sáv jobbra keresztbe átszel és már ki is pattantam az autóból.Egy hajléktalan férfi feküdt ott magatehetetlenül. A szeme nyitva, a semmibe bámult, de úgy tűnt lélegzik. Nem reagált, nem mozdult. Mentőt hívtam és mellette maradtam.
Közben megjelent a lányom, akit ugyan visszaparancsoltam az autóba, de mégis ott maradt. Maradt, mert AKG-s és elsősegélyes és az AKG-ban híresen jó az elsősegély csapat. Meg akarta nézni, milyen állapotban van a bácsi, tud-e segíteni, mekkora a baj. Vártuk a mentőt.Úgy 10 perc telt el eddig és még 10 kb, míg érkezett a segítség. A rendőrség és egy mentő.Ez idő alatt egyetlen, ismétlen egyetlen autó állt meg, hogy segítsen. A sztereotípiákkal terheltek kedvéért megsúgom, egy fekete BMW elegáns tulajdonosa volt az. Kérdezte miben segíthet, majd meg sem várva a választ, a bajba jutotthoz térdelt. Szólongatta, megérinteni sem volt gyáva. Ezúton is köszönöm a figyelmességét.
A többiek ha oda is néztek, elfordították a fejüket, nem álltak meg, nem is lassítottak. Történt már velem ilyen. Nagy hidegekben viszek néha meleg ételt, takarót rászorulóknak és előfordult nem egyszer, hogy az arra járók elfordították a fejüket, míg átadtam az ételt, vagy betakartam a kutyájához fagyott bácsit, a Budafoki úton például.