Tompos Kátyát teljes titokban helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Egy olvasó-riporterünk hívta fel a Blikk arra, hogy a május 31-én elhunyt színésznő temetése a napokban történt meg a temető31-es parcellájában.
A Blikk munkatársai gyorsan megtalálták a sírt, és feltételezik, hogy a búcsúztató csak néhány nappal korábban lehetett. A síremléken a színésznő neve felett a „Szeretünk, Kátya” felirat áll, amely érzékletesen tükrözi, mennyire fontos volt az elhunyt a szerettei számára.
A sírnál nagyrészt hófehér rózsákból álló koszorúk láthatók, egyik szalagján Kátya édesanyja egy idézettel üzent lányának, míg más koszorúkon saját költeményekkel tisztelegtek a színésznő emléke előtt.
Korábban írtuk, hogy a család és a barátok, zárt átfogó temetést szerettek volna. Ahogyan Kátya életében is zárkózott volt, úgy szerették volna, hogy a búcsúztatása is csak a legközelebbi hozzátartozókkal és barátokkal történjen meg.
.
Az egész országot megrázta Tompos Kátya halálhíre, és még mindig sokan küzdenek a fájdalommal. Mindenki szívszorító üzenetekkel és közös emlékekkel emlékezett a színésznőre.
Zorán sem tett másként; egy gyönyörű közös daluk segítségével köszönt el, amely hallgatása közben könnyek szöknek az ember szemébe.
A hozzászólások között rengetegen nyilvánítottak részvétet és köszöntek el Kátyától:
„Évek óta csodálattal hallgatom ezt a dalt, a kedvenceim egyike. De bizony, amikor ma elszomorodva újrahallgattam, ledöbbentett az a sor, amikor Zorán azt énekli, “ s néhány idegen a reményhez bújik, hogy egymáson olykor segítsenek”. Hogy lehet ez ennyire fájdalmasan sorsszerű? Kátyának olyan sokan hittel, reménnyel segítettek, sajnos már későn. Nyugodjon békében”
– írták a dal alatt.
..
Sokaknak feltűnhetett, hogy 2 év óta nagyon keveset lehetett hallani a csodálatos művésznőről, Tompos Kátyáról.
Azóta már az is kiderült, hogy a Jászai Mari-díjas színésznő miért vonult vissza szinte teljesen a nyilvánosságtól.
Pár hete jelentették be, hogy Kátya súlyos beteg, és szervezete egy szörnyű kórral harcol.
Sajnos a színésznő teste nem bírta tovább a küzdelmet, és péntek hajnalban, mindössze 41 éves korában elhunyt.
Mellbevágó belegondolni, hogy Kátya még néhány hónappal a halála előtt is fellépett, pedig akkor már nagyon súlyos beteg volt.
Utolsó önálló estjét Cegléden adta március 16-én, erről szól a Facebook bejegyzése is, melyen az egyik utolsó fotója látható.
Szívfacsaró ránézni:
Előkerült az utolsó interjú: megrázó, amit akkor mondott Tompos Kátya
"Szívszorító visszanézni."
Egy évvel ezelőtt adta utolsó interjúját a tegnap elhunyt színésznő, Tompos Kátya. Akkor már küzdött a betegségével, de ritkán beszélt magáról. Az interjú során is visszafogott maradt, mondanivalója azonban sokatmondó volt.
"Néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök – kívülről nézve elég komikus lehet –, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről."
Tompos Kátya szerénységét mutatja, hogy nem szerette a nyilvános szerepléseket, mégis kiváló művész lett. Saját bevallása szerint sosem hitt abban, hogy tehetséges.
"Lehet, hogy nekem nem kellene a közönség, hanem csak úgy egyedül a szobámban szerepelnék. Azt gondoltam, hogy a közönség biztos azt fogja mondani, ez nem tud semmit, minek áll ki a színpadra. Hihetetlen önbizalomhiányom volt."
"Ugyanakkor nekem úgy jött a színészet, emlékszem, hogy egészen sokáig a barátokkal, barátnőkkel, akikkel jóban voltam, sokszor elkezdtem utánozni bizonyos tulajdonságaikat. Volt, hogy valakinek az írását, és olyan szintre jutottam vele, hogy a tanár nem tudta megkülönböztetni a kézírásunkat, amikor dolgozatot adtunk be. Volt, hogy valakinek figyeltem a mimikáját, egy egész napot úgy töltöttem el, hogy úgy beszéltem, ahogy ő. Vagy eltanultam a beszédhibáját. Nem tudtam, hogy ez már maga a színészet!"
[LAPOZAS]
A koronavírus-járvány alatt Tompos Kátya már tisztában volt a súlyos diagnózisával: rákos volt.
"Úgy szeretnék élni, mint ahogy elő van írva. A Covid alatt úgy élhettem, ahogy a saját tempóm diktálta. Mindenre volt időm, mindent át tudtam gondolni, nem tántorított el semmitől a bezártság. Azt éreztem, hogy nyertem időt is, lekerültek a polcról a könyvek. Sok tevékenységem volt régen, amit a szakmám miatt nem volt időm űzni. Mint a festés, a rajz, ezeket gyerekkoromban nagyon sokat csináltam. Olyan dokumentumfilmek nézése vagy újranézése, amik nagyon sokat adtak nekem. Valahogy azóta ezt a lassúságot élvezem és ezt a fajta életet próbálom élni" – mesélte.
A beszélgetés során említette, hogy fiatalon naplót írt. Amikor évekkel később újraolvasta, rájött, hogy éleslátó volt és sok mindent helyesen látott a jövőjével kapcsolatban. Felmerült benne az a gondolat is, hogy újra kezdje, mert lenne mit papírra vetnie.