Törőcsik Mari igen sokáig nem gondolt az anyaságra, így viszonylag későn született meg első gyermeke, Teréz. Teréz születése után nem sokkal szeretett volna örökbefogadni egy gyermeket, aki a vietnámi háborúban lett árva:
„Volt akkoriban egy nyugatnémet dokumentumfilm, amit egy vietnámi kisfiúról készítettek, akit a testvére a saját testével óvott meg attól, hogy lelőjék. Az erről készült híres fotó a Stern magazin címlapján jelent meg. Ő mesélt és emlékszem, olyan volt, mint egy mesebeli herceg. Akkor lehetett úgy tíz éves és folytak a könnyei. Én az ajtóból léptem vissza, mert a Maár Gyula szólt, hogy ezt még nézzem meg. Akkor döntöttük el, hogy őt szeretnénk örökbe fogadni”- mesélte el a sorsdöntő pillanatot Kepes András egyik műsorában Törőcsik Mari.
„Két éven át keresték azt a fiút, segítettek nekünk nagyon sokan. De nagyon nehéz dolgunk volt, mivel Vietnámban addigra már senkit nem adtak ki, hiszen a háború alatt nagyon sok gyermeket kivittek. Végül megtalálták a gyereket, de kiderült, hogy a film olyan régen készült, hogy ő addigra elmúlt tizenhat éves és katonaköteles lett. Nem sokkal később kaptunk egy levelet, hogy a vietnámi állam velünk kivételt tesz és arra kértek, utazzunk oda„ – árulta el Son örökbefogadásának történetét Törőcsik Mari, aki úgy döntött, a vietnámi kormányra bízza a választást.
[LAPOZAS]
”Azt kértük, hogy nekünk ne kelljen választani az árvák közül. Hát, hogyan is választhattam volna. Azt kértem, hogy adjanak egyet és mi őt elfogadjuk. Végül Hanoiban az elnöki palotában adták át nekünk a fiúnkat. Ott volt Son, egy számozott ruhácskában, a lábán egy tornacipővel. Egy hatalmas árvaházból hozták őt oda. Megkaptuk az életrajzát, amiből kiderült, hogy találomra írták be a nevét és az életkorát, mert egy amerikai börtönben, félholtan találtak rá a háború után„ – mesélte az interjúban a színésznő, aki sokáig nem is tudott beszélni a kisfiúval.
”Hazatérve elvittük őt a László Kórházba, ahol csontrendszer vizsgálatot végeztek rajta. Négy évvel később megismételték és akkor derült ki, hogy hatéves volt, amikor hozzánk került. Akkor anyakönyvezték és beírták születési évnek 1973-at, vagyis egyidős volt a lányommal Terézzel. Amíg én nem tudtam értekezni vele, addig mindig a lányomat hívtam, aki valahogy értette őt” – idézte fel Törőcsik Mari.
Időközben Son már visszatért hazájába, Vietnámba, de most minden bizonnyal haza fog jönni, hogy ott legyen az anyukája temetésén
címlapfotó:illusztráció