- Szombaton nagyon rossz állapotban volt. Megőrjített a tanácstalanság, már nem tudtunk rendesen kommunikálni, a legrosszabbra készültem. Vasárnap volt a 87. születésnapja. És vasárnap, mintha a szombat nem létezett volna, mintha az előző napok nem történtek volna meg, gyenge volt, de zseniálisan jót beszélgettünk, nevetgéltünk, egyszerűen jó hangulat volt a kórteremben. Örömmel jöttem ki a kórházból. És erre jött a másnap reggeli telefon, mert ugye az volt bennem, hogy mire végzünk a reggeli munkánkkal, megyek megint hozzá. Már nem volt hova menni…
Palikot csak az vigasztalja, hogy az édesapja életének utolsó napja, amely egyúttal a születésnapja is volt, jó hangulatban telt el. Emiatt szerencsésnek is érzi magát. Amitől viszont nagyon félt, az a gyerekeivel való beszélgetés volt. Palik László ugyanis a gyerekeinek mondta el legelőször a tragikus hírt.
Édesanyja is így ment elPalik Lászlónak azért különösen tragikus ez a hír, mert 13 évvel ezelőtt már elveszítette az édesanyját is – szintén egy hosszan tartó, súlyos betegségben, miután akkoriban is napokig éjjel-nappal ott ült az ágya mellett. Másrészről viszont éppen ezért hálás is a sorsnak, hogy az édesapja ilyen sokáig, 87 éves koráig velük lehetett.
