Hosszan tartó betegség után 74 évesen elhunyt Várkonyi Gyula, akit a szegediek elsősorban zenészként ismernek, pedig festőművész munkássága miatt Európában és Amerikában sem cseng ismeretlenül a neve. Képeit elsősorban az Alföld és a Tisza témakörében alkotta, ezekből egy állandó kiállítás látható is abban a halászcsárdában, ahol rendszeresen zenélt.
Várkonyi Gyula egy sokgyermekes, nehéz sorsú sándorfalvi családba született, tehetségének és szorgalmának köszönhetően azonban sikerült kitörnie a szegénységből. Bútorfestő inasból vált festőművésszé, emellett pedig, bár nem volt alkalma zeneiskolába járni, zenészként is elismert művész lett. Mindezek mellett verseket is írt, vagyis költőként is letette névjegyét. Fő hangszere a tangóharmonika volt, ezzel szórakoztatta évtizedeken át közönségét. Kiemelkedő kapcsolatteremtő képességét a közönséggel senki nem vitatta: egyedülálló módon tudta hangulatba hozni hallgatóságát.
Ezt a vonalat vitte tovább egyébként fia, Várkonyi Tibi, aki szintén sikeres és népszerű zenésszé vált. Mint fogalmazott, büszke rá, hogy ezt a tehetséget ő örökölte édesapjától, és megfogadta, hogy méltón képviseli a továbbiakban is azt, amit ebben a műfajban édesapja létrehozott.
Várkonyi Gyulát október 27-én 15 órakor kísérik utolsó útjára a szegedi Alsóvárosi temetőben.