Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága Édesanyánk, Dr. Tar Magdolna 70 éves korában távozott az angyalok közé. 🖤🖤🖤
2024. március 22-én 10.00 órakor lesz Dr. Tar Magdolna búcsúztatása a nyíregyházi Északi temető Korányi út felőli ravatalozójában.
Isten nyugosztalja!
“Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán sem nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
Kosztolányi Dezső
2006 -os interjú során nagyon mély gondolatokat tett közzé a háziorvos-nyugodjon békében
:
Az eltelt jó három évtized alatt új fogalmak léptek be mindennapjainkba. Sajnos, a korábban ismeretlen stressz egyre több bajt okoz. Régen egészségkímélőbb életmódot folytattak az emberek. Ledolgozták napjaikat, megelégedtek azzal, ami van, nem nyújtózkodtak luxus dolgok iránt. Az idősebbek belenyugodtak a természet rendjébe, megbékéltek az elmúlás gondolatával. Orvoshoz akkor fordultak, amikor valóban megbetegedtek. Ma viszont gyorsan szeretné a magyar ember behozni azt az anyagi lemaradást, amit a fejlettebb nyugati országokban látnak. Kitárult a világ, az utazások alkalmával a turisták látják, milyen körülmények közt is lehet élni. Irigylik más népek nyugalmát, és hajtanak ész nélkül azért, hogy mindazokat a javakat saját maguk és gyermekeik számára is megszerezzék.
[LAPOZAS]A túlhajszolt szervezet azonban egy idő után fellázad, és képtelen megbirkózni a környezet ártalmaival. Allergiával védekezik, a szív és az érrendszer nem bírja a terhelést, a daganatos betegségek soha nem látott erővel támadnak. Szedik áldozataikat a civilizációs betegségek, a cukorbaj, a túlsúly, az infarktus. Az élet elviselhetővé tételéhez, a stressz oldásához legális kábítószerekhez, mint például a dohányzáshoz, alkoholhoz, mértéktelen kávézáshoz fordulnak az emberek. Soha nem látott mennyiségű gyógyszert fogyasztanak. Egy nemzetközi felmérés szerint vezetjük a gyógyszerfogyasztási listát, nem is akármilyen egy személyre jutó pirula-kilókkal. A doktornő tapasztalata szerint ha fáj valami, azonnal bekapunk rá valamit, és nem a bajt próbáljuk megkeresni, csupán a szervezet vészjelzését, a fájdalmat elnyomni. Ne is tudjunk róla, mi zajlik bennünk… Sajnos, az egyéni felelősség a saját egészségéért még nem olyan magas szintű, mint az elvárható lenne. Amikor az egészséget mint értéket fogalmazzák meg az emberek, már előrébb jutottunk. Addig marad a szemlélet, mely szerint az orvos mindenható, akármi is történik, ad rá valamit.
Ha fellapozzuk az egészségügyi közelmúlt néhány évtizedének lapjait, jól emlékszünk a szűrések propagálására. Annyira jól sikerült, hogy a kiszűrt betegeket a szakrendelők és a kórház kapacitása szinte nem tudta olyan ütemben ellátni, kezelni, mint azt a beutaltak elvárták volna.
Címlap bevezető írás:illusztráció