– Örülnöm kellett volna, hogy megszületett a kisfiam, ehelyett rettegtem, hogy mi lesz a feleségem sorsa? – folytatta Zsolt. – Ami rosszat csak el lehet képzelni, minden a nyakunkba zúdult. Dóra lépe, veséje leállt, agyvérzést kapott. Minden nap imádkoztam a felépüléséért.
Csütörtök volt, amikor megcsörrent Zsolt mobilja. Egy budapesti számról hívták. Rögtön tudta, hogy a klinika az. És megtörtént, amitől a legjobban félt: meghalt a felesége.
– Nem is tudtam végighallgatni az orvost. A kislányom azóta gyakran sír, keresi az édesanyját. Próbálom elterelni a figyelmét róla, de nem sikerül. Szerencsére a húgom sokat segít a napi feladatok elvégzésében. De a feleségemet senki nem adhatja vissza – sóhajtotta a könnyeivel küszködve Zsolt.
Hiába kerestük az ügyben a veszprémi kórházat, hogy feltegyük a kérdéseinket, amint válaszolnak rájuk, közöljük a kórház álláspontját.