Darabokra tépte szét a vonat a szüleinket, így zokogtak a hozzátartozók (2. oldal)

„A szüleimnél rendesebb és dolgosabb emberek nincsenek a világon" - mondta a Blikknek Balogh Noémi. „Őket csak a család és a munka érdekelte. Az anyukám pár napja csúnyán elvágta a kezét, de így is elment dolgozni, mert nagyon kellett a pénz. Szüreteltek volna, kemény meló, de ők ezt is szerették. Az autóban ülő többi embert nem ismerem, ha jól tudom, ukrán vendégmunkások. Amikor megtudtam, hogy mi történt, a testvéremmel odarohantunk. Soha nem fogjuk elfelejteni azt a látványt. Darabokra tépte a vonat a szüleinket és a testvéremből szinte semmi sem maradt. De erről nem bírok többet mondani."

BALOGHÉK MÁSIK FIA, RICSI MÁR KORÁBBAN KIVITT A FÖLDEKRE AUTÓJÁVAL TÖBB MUNKÁST ÉS MÉG EGY KÖRREL Ő FUVAROZTA VOLNA KI SZÜLEIT IS.

Édesapám annyira izgult, hogy időben kiérjen, hogy megkérte Renátót, vigye ki őket. Így nem vártak meg engem, hanem elindultak. Bárcsak ne tették volna. Akkor még ma is élnének. Renátó nem is akart dolgozni, valamiért lemondta ezt a melót, mintha megérezte volna a bajt. Egyébként körültekintő, jó sofőr volt, soha nem száguldozott. Fogalmam sincs, mi történhetett, hogy nem nézett körül. Talán egy bokortól nem látta a vonatot? Már most annyira nagyon hiányoznak, hogy megszakad a szívem. Tudom, hogy férfiként erősnek kell lennem, de felemészt a bánat és a fájdalom. A temetés napjáig virrasztani fogunk, nálunk ez így szokás - mondta Richárd.