Weltner János hozzáteszi: a látogatás átláthatatlansága ráadásul kedvez a besurranó tolvajoknak is, hiszen akadálytalanul portyázhatnak, még akár az intenzív osztály bemosakodójában is, ahogy arra már akadt példa.
Kőnig Róbert gyermeksebész a gyermekek oldaláról közelíti meg a kérdést, és arra tesz javaslatot, miként viselkedjen a szülő a váróban, az orvosi szobában vagy egy kórházi osztályon.
– Mindhárom helyszín más-más stresszhelyzetet hoz elő. Mindegyik szituációban a türelem a legfontosabb. Tapasztalataim szerint a férfiak sokkal türelmetlenebbek, mert el vannak szokva az olyan helyzetektől, amelyekben nem az ő kezükben van a kontroll. A váróban sokszor elfelejtik a hozzátartozók, hogy ez nem bank, ahol sorszám szerint kerülnek sorra az ügyfelek. Itt bizony előfordul, hogy akár öten is bemennek előttünk a rendelőbe, mert sürgős az eset. Ilyenkor azt kellene látni: az a jó, ha nem mi kerülünk elsőnek sorra, hiszen akkor nincs nagy baj. Hangulatkeltés helyett ilyenkor érdemes beszélgetni a gyerekkel, felkészíteni, hogy mi történik majd odabent. A rendelőben gyakori hiba, hogy a szülő nem engedi, az orvos maga kommunikáljon a kis beteggel, ő mondja el a panaszait, így viszont nem alakulhat ki kettejük között bizalmi viszony. A kórházi osztályokon az orvosok nem udvariatlanságból nem állnak le beszélgetni a folyosón, hanem mert nem vagyunk forgalomirányítók, hogy útbaigazítsuk a látogatókat a mosdóba vagy a büfébe.
Kőnig doktor emlékeztet rá, hogy a jogszabályok alapján a szülőnek joga van 24 órában a gyereke mellett lenni, de ebből még nem következik, hogy az intézménynek kötelessége ehhez ágyat is adni. A budapesti kórházakban mindenhol megengedik a szülőnek a 24 órás kapcsolattartást, külön ágyat viszont csak térítés ellenében biztosítanak. Előfordul, hogy nem lehet a kicsit olyan szobában elhelyezni, ahol külön lehetne a szülőjével, ilyenkor az orvosnak meg kell győznie őket, hogy a gyermek egészsége minden másnál fontosabb. Kőnig Róbert szerint egy nővér is felügyelhet a beteg gyerekre, egy 10-11 éves gyerekkel pedig meg is lehet beszélni, hogy már nagyfiú, nagylány, egyedül maradhat egy-egy éjszakát. A legtöbb panasz a kórtermek állapota és az ételek minősége miatt érkezik azoktól a szülőktől, akik benn maradnak éjszakára gyermekükkel.
Vörösmarty Attila okleveles ápoló az Ápolási Szakmai Kollégium felkérésére felmérést végzett az egészségügyi dolgozókat ért atrocitásokról.
– A kérdőívek kiküldése után mind a 106 kórház szinte azonnal válaszolt, ami azt jelzi, hogy ez a probléma mindenkit intenzíven foglalkoztat – mondja a szakápoló. – A válaszokból kiderült, a dolgozók 87 százalékát érte már akár fizikai, akár verbális erőszak, legtöbbször a betegek és a hozzátartozók részéről. Egyre több olyan eset kerül nyilvánosságra, amikor a hozzátartozók nem tudják megfékezni indulataikat, aminek általában a bizonytalanságérzés a forrása. Nekem is volt számos esetem, amikor a sürgősségi osztályon dolgoztam. Előfordult, hogy egy beteg leütött, mikor vért vettem tőle. Azt mondta, ne csodálkozzak, ez a reakciója, ha fájdalmat okoznak neki. Megesett, hogy egy hozzátartozó akart kivinni a kórház elé, ott rendezzük le a dolgot, amiért leültettem őket, hogy várakozzanak. Az agresszióra nyilvánvalóan nem lehet agresszió a válasz, de nekünk kell irányítanunk a kommunikációt. Azt látom, ha megszüntetjük a bizonytalanságot, enyhítjük a kiszolgáltatottságukat, elmagyarázzuk, mi és miért történik, azzal oldódik a feszültség. A hosszú és kényszerű várakozás önmagában sokat ront a helyzeten, a páciens vagy a rokona úgy érzékelik, hogy semmi nem történik velük. Aztán mire bekerülnek az orvoshoz, már tele vannak frusztrációval, dühvel.
