„Ha a barátom nem jön ki élve, akkor maguk sem!” – íme egy „aggódó” hozzátartozói mondat, amely egy vidéki sürgősségi osztályon hangzott el. A példa ugyan extrém, de a kórházi beteget körülvevő látogatósereg látványa annál ismerősebb. Zsúfolt kórtermek, az éjszaka közepén felbukkanó szerető családtagok, a diéta értelmét alapjaiban megkérdőjelező trakták, ágy szélén ücsörgő látogatók. Hiába van mindenütt házirend, hiába szigorították nemrég a látogatási szabályozást, a sokszor rosszul értelmezett aggódás felülír minden előírást. Főleg, ha a gyerekünkről van szó. Szakemberek úgy látják, nem létezik látogatási morál, minden a hozzátartozók jóérzésén múlik.
A közelmúltban egy ittas látogató ügye járta be a sajtót: a férfi leütötte a biztonsági őrt és inzultálta a szolnoki kórház dolgozóit. Nem sokkal korábban a budapesti Szent Margit Kórház egyik osztályán lettek rühesek betegek és ápolók, a bajt kívülről is kaphatták. A hírek ráirányítják a figyelmet arra, vajon mennyire tartjuk be az egészségügyi intézményekben a házirendet, hogyan viselkedünk egy beteg hozzátartozójaként.
– A sürgősségi osztályon történt, hogy behoztak egy életveszélyes sérültet, a barátja pedig egy késsel odaugrott az orvosok elé, és azt kiabálta: ha ő nem jön ki élve, maguk sem! Az ember ilyenkor vesz egy mély levegőt, és megpróbálja higgadtan elmondani, ha nem enged minket dolgozni, azzal nem éleszti újra. Részeg hozzátartozóval tilos leállni vitázni, a nyugalom többnyire mindenkit lecsitít – elevenít fel egy éles szituációt Rácz Jenő, a veszprémi kórház egykori főigazgatója.
Azt mondja, mindenhol van érvényes házirend, de senki nem tartja be.
Hirdetés– A legalaposabban kidolgozott szabályok a gyerek- és az intenzív osztályokra vonatkoznak, ahol figyelembe veszik a látogatói és a betegjogokat is, vagyis hogy a látogatás szabályozása ne korlátozza a kapcsolattartás jogát. Vannak persze szükségszerű korlátozó tényezők, járvány vagy higiénés veszélyeztetés miatti részleges tilalom, a védőruha kötelezővé tétele vagy az az előírás, hogy egy beteghez egyszerre legfeljebb két látogató mehet be. Persze minden szabály annyit ér, amennyit betartatnak belőle. Hiába van például leírva, hogy a szülőnek joga van a folyamatos kapcsolattartáshoz a beteg gyermekével, ha ahhoz nincsenek biztosítva a feltételek. Sokan nehezen értik meg, ha tonnaszám hozzák az ételt a hozzátartozójuknak, és nem hagyják pihenni, azzal csak nehezítik a gyógyulását.
Weltner János, a Semmelweis Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikájának főorvosa is úgy látja, megannyi rossz látogatási szokás nehezíti a gyógyító munkát.
– Alapvető problémákról van szó. Kézmosás nélkül nem megyünk be a kórterembe, nem viszünk virágot a betegnek és nem ülünk az ágya szélére. Nem olyan rég a Szent Margit Kórházban rühfertőzésről szóltak a hírek, de azt kevesen emlegették, hogy kintről is bekerülhetett az intézménybe. Gondoljunk bele: odahaza senki nem fogadja a vendégeket a hálószobájában! Ezért is kellene a kórházainkban a mozgásképes betegek és látogatóik számára látogatási tereket kialakítani. És ne fárasszuk a végtelenségig a beteget! Lehet, hogy nem mondja, de nem biztos, hogy hosszú jelenlétünk szórakoztató a számára, pláne nem a szobatársainak. A folyamatos jelenlét, a rengeteg behozott étel sokszor csupán kompenzáció, a hozzátartozó így vezekel azért, mert úgy érzi, korábban elhanyagolta a rokonát.
