A megrendítő veszteségről a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet számolt be, akik méltó módon búcsúztak a szeretett művésztől.
Facebook-bejegyzésükből az is kiderül, hogy hosszú betegség után távozott Kosztolányi György.
“2022. július 31. -én elhunyt Kosztolányi György képzőművész, a dunaújvárosi képzőművészeti élet szeretett és megbecsült alakja.
Hosszú betegség után bekövetkezett halála a Kortárs Művészeti Intézet és a dunaújvárosi művészközösség számára is megrendítő veszteség” – olvasható a bejegyzésben.
“Kosztolányi György 1959-ben született Kulcson. Már általános iskolában felfigyeltek tanárai rajzkészségére, művészetek iránti érzékenységére. A székesfehérvári Tóparti Gimnázium elvégzése után visszatért Dunaújvárosba, ahol esztergályosnak tanult; a fémmegmunkálás terén szerzett stúdiumai nem csak a megélhetést biztosító szakipari tudást, de a szobrászat differenciáltabb megközelítését is lehetővé tette számára. Ebben az időszakban a helyi képzőművészeti élet megteremtésén, az amatőr művészek felkarolásán dolgozó Pálfalvi János figyelt fel munkáira” – írták gyermekkoráról a bejegyzésben.
“Kosztolányi György autodidakta művészként fejlesztette technikai és elméleti tudását, művészettörténeti ismereteit. Fokozatosan kötelezte el magát a festőművészi életforma iránt, ebben a folyamatban meghatározó mozzanatként értékelte Birkás Istvánnal, Pálfalvi Jánossal és Ujházy Péterrel való megismerkedését és kapcsolatát, akik a művészvilágban megtett első lépéseinek mentorai voltak.
Tagja volt a Vasmű égisze alatt működő Amatőr Képzőművészeti Stúdiónak (1989-ig), majd az Ötök festőcsoportnak (Fodor Jánossal, Kohl Jánossal, Rozsnyai Sándorral és Pats Józseffel), a Skicc Művészeti Egyesületnek, valamint évtizedeken át az Újpart Képző- és Iparművészek Egyesületének. Művésztanárai, mesterei szellemiségét az alkotómunka keretein túl a képzőművészet népszerűsítése és a vizuális nevelés terén is igyekezett továbbvinni; 2017-ben alkotókört hozott létre Kulcson tanítványaival, a műhelymunka keretében született alkotásokból pedig kiállításokat szervezett. Számos alkotótelepen vett részt, rendszeres kiállító művésze volt többek között a nagymúltú dunaújvárosi tavaszi tárlatoknak és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban és a Kortárs Művészeti Intézetben évente felváltva megrendezésre kerülő megyei tárlatoknak.
Műveivel önálló és csoportos kiállítások keretében is rendszeresen találkozhatott a helyi közönség a város és a térség kulturális intézményeiben az elmúlt évtizedekben, például az Intercisa Múzeumban, a Munkásművelődési Központban, a Kortárs Művészeti Intézetben, a Sándor Frigyes Zeneiskolában, az Evangélikus Templomban, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamarában” – állítottak méltó emléket a képzőművésznek, aki sokat tett a magyar kultúra fényének emeléséért.
“Július elején, a Kulcsi Faluházban nyílt meg Arcok és legendák című kiállítása, melyen már nem vezethet végig bennünket. Kedves és közvetlen jelenléte, a megnyitókon folytatott közös beszélgetések sokunknak hiányozni fognak.”
Nyugodjék békében!