Gyászol az ország: elhunyt Lukács Ernő, a húszgyermekes családapa és sikeres vállalkozó, aki kétkezi munkával, a legnagyobb nehézségek közepette építette fel életét és vagyonát. A hírt felesége, Lukács Katalin közölte a közösségi oldalán, fájdalommal tudatva, hogy szeretett férje örökre itt hagyta a családját.
„Mély fájdalommal tudatom, hogy szeretett férjem, gyermekeim édesapja, nagypapa, dédpapa a mai napon örökre itt hagyott minket.” – olvasható Lukács Katalin Facebook-bejegyzésében, amelyet a TEOL is kiszúrt.
Lukács Ernő neve sokak számára ismert volt, hiszen példátlan kitartásával és családszeretetével vívta ki a társadalom tiszteletét. Nem örökölt vagyont, nem kapott támogatást, hanem saját kezével építette fel gazdaságát, miközben soha nem kért segélyt.
A család kezdetben rendkívül nehéz körülmények között élt: 16 évig nem volt villanyuk, a vizet kútból húzták és üstben melegítették. De nem panaszkodtak, hanem dolgoztak, építettek, és napról napra fejlődtek.
„Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést.” – mesélte korábban Lukács Ernő.
Ahogy nőtt a család, úgy gyarapodott a birtokuk is. A földművelés és állattenyésztés lett az életük, és bár idővel milliárdossá váltak, Lukács sosem a pénzben mérte a sikert, hanem a családja boldogságában.
Lukács Ernő nemcsak a munkában, hanem a közösségi életben is aktív volt. 2013-ban Orbán Viktor miniszterelnök is ellátogatott hozzájuk, amely eseményre maga a gazda is nosztalgiával emlékezett vissza:
„Csörgött a telefon… 'Jó napot kívánok! Orbán Viktor vagyok.' Majdnem azt mondtam, hogy 'Én meg Sophia Loren', de megszakadt a vonal. Később újra hívott. Eljött hozzánk, hozott húsz könyvet a gyerekeknek, húsz szál virágot a feleségemnek, és húsz üveg bort nekem. Kedélyesen elbeszélgettünk, és szimpatikusak voltunk egymásnak.”
A család minden tagja értékes szakmát tanult: a fiúk a földeken dolgoznak, míg a lányok fodrász, virágkötő, cukrász, varrónő, szűcs és kozmetikus lettek. Lukács sosem akart többet, csak becsületes munkából, tisztességesen felnevelni a gyermekeit.
„Sokszor mondom a gyerekeimnek, ha látom, hogy nehezen megy nekik a munka: „Nem baj, fiam, ha nincs kedved, akkor csináld a munkát kedvetlenül!” – mondta mindig mosolyogva.
Sikerének titkát is megosztotta:
„Ha nagy baj ért minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme. Úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van.”
Lukács Ernő soha nem aggódott a jövő miatt, hiszen tudta, hogy kemény munkával minden megoldható.
„Egy biztos: hóttig megélünk. Nem kell állandóan aggódni, hogy mi lesz, meg hogy lesz. Egyszer mindenki megtér úgymond az örök vadászmezőkre, addig meg bizakodni kell, s persze keményen dolgozni.”
Bár a gazda ma már nincs köztünk, öröksége, szellemisége a családjában tovább él. Gyermekei és unokái tovább viszik mindazt, amit ő felépített – egy önálló, szerető és összetartó családot, amely a munkára és a becsületre épült.
Lukács Ernő élete és szavai sokak számára lehetnek példaképek. Nyugodjék békében! 🕊️