(Fotó: MTI/Kallos Bea)
Törőcsik Mari karrierje mindig is felfelé ívelt, ezért fiatalon nem szívesen hagyta volna ott a vásznat és a színpadot a családalapítás kedvéért. Így a korszellemhez képest meglehetősen későn, 38 évesen vállalt először gyereket: ekkor született meg Maár Gyulával közös lánya, Teréz. Hat évvel később azonban örökbe fogadtak egy vietnámi árvát is, Sont, így vált teljessé a családjuk.
A pénteken elhunyt színészlegenda ugyan szeretett volna jóval több időt tölteni Terézzel és Sonnal, mint amennyire lehetősége nyílt, gyermekei szerint csodálatos anya volt, még ha ő maga ebben kételkedett is néha – írja a Ripost. Törőcsik Mari egy korábbi interjújában elárulta, hogy sokáig nem is gondolt az anyaságra.
(Fotó: MTI/Kallos Bea)
„Nem az a kérdés volt nehéz, hogy vállalok-e gyermeket, inkább az, hogy megtaláljam azt a férfit, akinek szülni szeretnék. Egy éve ismertem Maár Gyulát, amikor egy napon sétáltunk a Fillér utcában, és arra kértem, álljon meg, mert beszédem van vele. Ránéztem és csak ennyit mondtam: „Gyereket akarok tőled!” Korábban ez nem igazán jutott eszembe, hiszen a családom tele volt gyermekkel és velük én kielégítettem a gyermek iránti vágyamat. De valahogy akkor, abban a pillanatban belém hasított egy érzés. Ezután született meg Teréz” – árulta el évekkel ezelőtt a legendás színésznő. Törőcsiket gyakran kételyek gyötörték önmagával kapcsolatban, ezért megkérdezte gyermekeit, hogy jó anyának tartják-e őt.
„Később aztán örökbe fogadtuk a fiunkat, Sont. Hogy jó anya voltam-e? Szerintük igen. Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy nem érezték-e úgy, hogy keveset voltam velük. Azt válaszolták: ahogyan én szerettem, az minden távollétért kárpótolta őket, és ez megnyugtatott. Mindketten csodálatos emberek lettek, és ez a tény engem, vagyis minket igazol…” – mondta egy beszélgetésben Törőcsik Mari, aki csak ritkán mesélt fogadott gyermekéről.
„Volt akkoriban egy nyugatnémet dokumentumfilm, amit egy vietnámi kisfiúról készítettek, akit a testvére a saját testével óvott meg attól, hogy lelőjék. Az erről készült híres fotó a Stern magazin címlapján jelent meg. Ő mesélt, és emlékszem, olyan volt, mint egy mesebeli herceg. Akkor lehetett úgy tízéves és folytak a könnyei. Én az ajtóból léptem vissza, mert Maár Gyula szólt, hogy ezt még nézzem meg. Akkor döntöttük el, hogy őt szeretnénk örökbe fogadni” – mesélte el a sorsdöntő pillanatot Kepes András egyik műsorában Törőcsik Mari.
„Két éven át keresték azt a fiút, segítettek nekünk nagyon sokan. De nagyon nehéz dolgunk volt, mivel Vietnámban addigra már senkit nem adtak ki, hiszen a háború alatt nagyon sok gyermeket kivittek. Végül megtalálták a gyereket, de kiderült, hogy a film olyan régen készült, hogy ő addigra elmúlt tizenhat éves és katonaköteles lett. Nem sokkal később kaptunk egy levelet, hogy a vietnámi állam velünk kivételt tesz és arra kértek, utazzunk oda” – árulta el Son örökbefogadásának történetét Törőcsik Mari, aki úgy döntött, a vietnámi kormányra bízza a választást.
[LAPOZAS]„Azt kértük, hogy nekünk ne kelljen választani az árvák közül. Hát hogyan is választhattam volna! Azt kértem, hogy adjanak egyet, és mi őt elfogadjuk. Végül Hanoiban, az elnöki palotában adták át nekünk a fiúnkat. Ott volt Son, egy számozott ruhácskában, a lábán egy tornacipővel. Egy hatalmas árvaházból hozták őt oda. Megkaptuk az életrajzát, amiből kiderült, hogy találomra írták be a nevét és az életkorát, mert egy amerikai börtönben, félholtan találtak rá a háború után” – mesélte az interjúban a színésznő, aki sokáig nem is tudott beszélni a kisfiúval.
„Hazatérve elvittük őt a László kórházba, ahol csontrendszervizsgálatot végeztek rajta. Négy évvel később megismételték, és akkor derült ki, hogy hatéves volt, amikor hozzánk került. Akkor anyakönyvezték és beírták születési évnek az 1973-at, vagyis egyidős volt a lányommal, Terézzel. Amíg én nem tudtam értekezni vele, addig mindig a lányomat hívtam, aki valahogy értette őt” – idézte fel Törőcsik Mari.
Son ugyan visszatért szülőhazájába, de minden bizonnyal a napokban Magyarországra utazik, hogy részt vegyen nevelőanyja búcsúztatóján.
A Bors felidézte, hogy Törőcsik Mari már évekkel ezelőtt leírta, miként képzeli el búcsúztatását:
Végrendelkezek ember! Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én.. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája
– mondta a Bérczesi Lászlóval készült 2016-os beszélgetőkönyvben. Varnus Xavér pénteken egy közös fotót osztott meg a Facebookon, egy kommentben pedig azt írta:
Sajnos ez volt Mari utolsó kérése felém. Mérhetetlenül megtisztelő, és végtelenül fájdalmas.
A lap úgy tudja, hogy a Kanadában élő orgonaművész, aki megtiszteltetésnek veszi, hogy őt kérte fel Törőcsik Mari erre a feladatra, mindent megtesz annak érdekében, hogy teljesíthesse a színésznő kívánságát. Ez nem lesz egyszerű, a járvány ugyanis alaposan megnehezíthette a kontinensek közötti utazást
.