Törőcsik Mari karrierje mindig is felfelé ívelt, ezért fiatalon nem szívesen hagyta volna ott a vásznat és a színpadot a családalapítás kedvéért. Így a korszellemhez képest meglehetősen későn, 38 évesen vállalt először gyereket: ekkor született meg Maár Gyulával közös lánya, Teréz. Hat évvel később azonban örökbe fogadtak egy vietnámi árvát is, Sont, így vált teljessé a családjuk.
A pénteken elhunyt színészlegenda ugyan szeretett volna jóval több időt tölteni Terézzel és Sonnal, mint amennyire lehetősége nyílt, gyermekei szerint csodálatos anya volt, még ha ő maga ebben kételkedett is néha – írja a Ripost. Törőcsik Mari egy korábbi interjújában elárulta, hogy sokáig nem is gondolt az anyaságra.
(Fotó: MTI/Kallos Bea)
„Nem az a kérdés volt nehéz, hogy vállalok-e gyermeket, inkább az, hogy megtaláljam azt a férfit, akinek szülni szeretnék. Egy éve ismertem Maár Gyulát, amikor egy napon sétáltunk a Fillér utcában, és arra kértem, álljon meg, mert beszédem van vele. Ránéztem és csak ennyit mondtam: „Gyereket akarok tőled!” Korábban ez nem igazán jutott eszembe, hiszen a családom tele volt gyermekkel és velük én kielégítettem a gyermek iránti vágyamat. De valahogy akkor, abban a pillanatban belém hasított egy érzés. Ezután született meg Teréz” – árulta el évekkel ezelőtt a legendás színésznő. Törőcsiket gyakran kételyek gyötörték önmagával kapcsolatban, ezért megkérdezte gyermekeit, hogy jó anyának tartják-e őt.
„Később aztán örökbe fogadtuk a fiunkat, Sont. Hogy jó anya voltam-e? Szerintük igen. Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy nem érezték-e úgy, hogy keveset voltam velük. Azt válaszolták: ahogyan én szerettem, az minden távollétért kárpótolta őket, és ez megnyugtatott. Mindketten csodálatos emberek lettek, és ez a tény engem, vagyis minket igazol…” – mondta egy beszélgetésben Törőcsik Mari, aki csak ritkán mesélt fogadott gyermekéről.
„Volt akkoriban egy nyugatnémet dokumentumfilm, amit egy vietnámi kisfiúról készítettek, akit a testvére a saját testével óvott meg attól, hogy lelőjék. Az erről készült híres fotó a Stern magazin címlapján jelent meg. Ő mesélt, és emlékszem, olyan volt, mint egy mesebeli herceg. Akkor lehetett úgy tízéves és folytak a könnyei. Én az ajtóból léptem vissza, mert Maár Gyula szólt, hogy ezt még nézzem meg. Akkor döntöttük el, hogy őt szeretnénk örökbe fogadni” – mesélte el a sorsdöntő pillanatot Kepes András egyik műsorában Törőcsik Mari.
„Két éven át keresték azt a fiút, segítettek nekünk nagyon sokan. De nagyon nehéz dolgunk volt, mivel Vietnámban addigra már senkit nem adtak ki, hiszen a háború alatt nagyon sok gyermeket kivittek. Végül megtalálták a gyereket, de kiderült, hogy a film olyan régen készült, hogy ő addigra elmúlt tizenhat éves és katonaköteles lett. Nem sokkal később kaptunk egy levelet, hogy a vietnámi állam velünk kivételt tesz és arra kértek, utazzunk oda” – árulta el Son örökbefogadásának történetét Törőcsik Mari, aki úgy döntött, a vietnámi kormányra bízza a választást.
