Múlt csütörtökön volt a tragikus hirtelenséggel elhunyt Berki Krisztián temetése, ahol az özvegye mellett egy eddig nem ismert, bajai fiatalember mondott búcsúbeszédet. A Székely Zsolt elmesélte, milyen közel álltak egymáshoz Krisztiánnal, akivel testvérként tekintettek a másikra.
A Farkasréti temetőben zajlott szertartáson Mazsi előtt Krisztián egyik barátja mondott beszédet, akiről kiderült, hogy jóval több puszta cimboránál. Székely Zsolttal nyolc hónapja ismerkedtek meg, de mindketten úgy érezték, mintha már hosszú évek óta ismernék egymást.
– Egyik percről a másikra lettünk jóban, sosem tapasztaltam előtte ilyet, Krisztián sem. Új volt neki az érdek nélküli barátság, amit tőlem kapott, ezt sokszor el is mondta. Mintha testvérek lettünk volna – meséli a magazinnak Zsolt. – Az egy dolog, hogy mindketten 80-as születésűek vagyunk, egykék, akik mindig is vágytak testvérre, de még a tetoválásaink is ugyanolyanok. Krisztián ugyanazt ugyanoda varratta magára egy évvel később, mint én. Úgy, hogy akkor még kanyarban sem volt az ismeretségünk.
Maguk között sokszor beszéltünk róla, hogy ekkora véletlenek nincsenek, és ez az egymásra hangolódás biztosan annak köszönhető, hogy lelki társak ebben az életben.
[LAPOZAS]
– Sosem beszélgettem senkivel ennyit, de Krisztiánnal annyira közel álltunk, hogy napi 7-8 alkalommal videótelefonáltunk. Mindent tudni akartunk és tudtunk is a másikról. Számíthattunk egymásra. Volt olyan, hogy bajai lévén,
kocsiba ültem este, és 200 km-ről hoztam fel neki gyógyszert, mert nem kapott és rosszul volt.
Zsolt képtelen felfogni, hogy a barátja itt hagyta őt. Még most is el-elcsuklik a hangja.
Itt van előttem, ahogy épp Natinak gíroszt készít, a halála előtti órákban.
Krisztián, nem erről volt szó, hogy elmész! Hanem arról, hogy mindjárt indulunk együtt Törökországba – üzeni a semmibe megrendülten Zsolt, aki pontosan tudja, milyen lelkiállapotban volt a halála előtti hetekben, napokban az elhunyt médiasztár.
– Amit a nagyközönségnek mutatott, az igazából nem ő volt, hanem a munkája. Imádott szerepelni. A büntetőfékezéses ügye óta viszont a média mellőzte, és ez nagyon megviselte. A márciusi ítélet, a felfüggesztett börtönbüntetés pedig megadta neki a kegyelemdöfést.
– A halála előtti hetekben már furcsa volt – veszi át a szót egy másik jóbarát, egyben Krisztián edzője, Landgráff Zsolt. – Előtte mindig jött edzeni, és felrobbant tőle az óbudai edzőterem. Jött-ment, intézkedett, poénkodott, szelfizgetett. De a vége felé elmaradt. Mindig valami dolga akadt, lemondta az órákat. Onnan is tudom, hogy nagyon mélyen lehetett:
Krisztián utálta az alkoholt, de az ítélet - a felfüggesztett börtönbüntetés - után volt, hogy megivott egy-két pohárral. Egymagában.
(...)
Az utolsó napján, csütörtökön fel akartam szaladni hozzá, csak nem értük el egymást telefonon. Annyira bánom...