Összetört az álmom és a szívem is.
Én voltam a világ legboldogabb nője, amikor életem szerelme megkérte a kezemet. Tényleg egy fantasztikus férfit fogtam ki, és mind a ketten készültünk a nagy napra, amiről már kislánykorom óta álmodoztam. Mindig is úgy képzeltem el, hogy szerető édesapám kísér az oltárhoz szokás szerint, és elképzelni sem tudtam nélküle az esküvőmet.
Azt tudni kell apukámról, hogy amikor még kisgyerek voltam, nagyon súlyos balesetet szenvedett, amiben a teste nagy része megégett. A lába egy részét elvesztette, és komoly torzulások vannak rajta. Ez nem állította meg abban, hogy egy fantasztikus apa legyen egész életemben, és szinte nem is látom a sérüléseit, de más emberek meg tudnak rökönyödni rajta amikor először látják.
Pár hete a vőlegényem furán kezdett viselkedni, amikor az esküvő szóba került, és nemsokára rá is jöttem, hogy miért. Az anyósom hívott fel váratlanul, majd közölte, hogy szerinte jobb lenne, ha az édesapám nem venne részt az esküvőn. Szerinte megijesztené az embereket és "traumatizálná" a gyerekeket, akik ott vannak.
De hogy ne legyen esküvő az apukám nélkül, azt javasolta, hogy tartsunk a lagzi előtt egy kis privát szertartást, amin csak a nagyon szűk családi kör vesz részt.
Én teljesen kiborultam ettől, és amikor az anyukám megkérdezte mi baj van, akkor elmondtam neki az egészet. Erre azt mondta, hogy ő és az apukám megértik, nem akarnak kellemetlenséget okozni, amitől csak még rosszabbul érzem magam, de nem tudom, hogy mit tegyek most...