Orbánék azonban a jelek szerint jó nagy adagokban szippantották fel a saját árujukat, amelytől szépen, lassan maguk is függővé váltak. Hogy tényleg szívvel-lélekkel elhiszik-e az "egyetlen dologról" szóló választás betépett vízióját, vagy csak egyszerűen nincs már más mondanivalójuk, amit elővehetnének, az a lényegen nem változtat:
már csak azokhoz tudnak és akarnak szólni, akik az elmúlt két év agymosását egy az egyben bevették.
Ők el fognak menni a kétségbeesett ötlettelenség ordító bizonyítékaként meghirdetett újabb békemenetre, és nyilván impozáns látványt nyújtanak majd a Budapestre felbuszoztatott, Andrássy úton hömpölygő százezrek. Ők majd ismét bebizonyítják, hogy nagyon sokan vannak - vezetőik pedig elhiszik majd, hogy ők a többség.
De az igazság az, hogy egyedül a legelkötelezettebbek lesznek jelen, akik fanatikus rajongásukkal, szervilis hódolatukkal, hisztérikus hűségnyilatkozataikkal és ökölrázásukkal jól érezhetik majd magukat pár órán át egymás közt az akolmelegben - de közben mindenki mást átlöknek az ellenoldalra.
Mert a többség éppen úgy nem akar tömeges bevándorlást, és ostoba kötelező kvótát, ahogyan elege van a - sokszor szó szerint - az örökkévalóságba nyúló várólistákból, az iskolákba hordott krétából és a külföldre költözött rokonokból. A többség nem szereti sem Sorost, sem Junckert, de éppen úgy rühellik Rogánt, Vajnát, Mészárost, Tiborczot - és napról napra jobban azt is, aki valójában mögöttük áll: Orbán Viktort.
Nekik lehet háborút hirdetni Brüsszel, az ENSZ, vagy az ál-és igazi civilek ellen - de ők a háborút a kórházfolyosón ülve, a kátyúkat kerülgetve, a helyi érdekű Döbrögiktől rettegve,meg a hó végén megmaradt filléreket számolgatva élik meg.
HirdetésÉs ezek azok a csataterek, ahol a Fidesz vesztésre áll - mert fel sem sorakoztatta ott a maga haderejét. Ennek a seregnek ugyanis nem óriásplakátokról ránk vicsorgó démonokból, és az ellenük harcoló hibbant Don Quijotékból kellene állnia - hanem valós, kézzel fogható eredményekből. És hiába írják le a józanabb kormánypárti publicisták, hogy mostantól ezekről kéne szólnia a kampánynak, hiába igyekszik kezét-lábát törve máris szállítani a Nagy Büszkeséglistát a Magyar Idők - ami nem, vagy csak alig létezik, arról nagyon nehéz beszélni.
Orbán Viktor az elmúlt tíz évben minden fontosabb ütközetét megnyerte, minden ellenfelét legyőzte. Most azonban élete legnehezebb küzdelme áll előtte.
Nem Vona Gáborral, Szél Bernadettel, vagy Karácsony Gergellyel, hanem a valósággal szemben.
És ez az a meccs, amit még soha, senki nem nyert meg.
(Fotó: Béli Balázs)
