Két nap telt el a hódmezővásárhelyi polgármester-választás óta, és máris kisebb kötetnyire való gyűlt össze elemzésekből, latolgatásokból, az ilyen-olyan tanulságok levonásából. Érdekes módon a legtöbb ilyen írás arról szól, hogy az ellenzéknek milyen következtetésekre kellene jutnia Márki-Zay Péter győzelme után. Ez vitathatatlanul fontos kérdés, és biztosak lehetünk benne, hogy áprilisig még rengeteget lehet és kell is majd ezzel foglalkozni. Van azonban valami, ami ennél is fontosabb, és ami talán sokkal nagyobb hatással lehet a választások eredményére,írja a alfahir.hu
Vasárnap ugyanis nem csak a kormánnyal szemben álló erők közös jelöltje nyert, hanem a kormánypárt is szép, kövér vereséget szenvedett méghozzá egy olyan városban, amely az elmúlt 27 évben töretlenül hűséges volt a KDNP-hez, majd a pártot magába olvasztó Fideszhez. Órákon belül megjelentek a narancsuniverzum fő, és kevésbé fő megmondóembereinek értékelései, akik szinte kivétel nélkül a bátor, nyílt szembenézésről, a kudarc alázatos beismeréséről, és az eddigi kommunikáció csődjéről szóltak. Akár még örömmel is nyugtázhatnánk, hogy a vásárhelyi parasztlengő akár józanító hatással is lehet a hatalomra, a demokrácia sikeresen látja el korrigáló funkcióját, mindenki nyugodjon le: az országot lehet, hogy tolvaj gazemberek vezetik, de legalább nem őrültek.
Szóval éppen lélegezne fel az ember - amikor megszólal Orbán Viktor, és azt mondja:
"Tehát az én számomra a választás tétje nem változott: egyetlen dologról szól, hogy bevándorlóországgá alakulunk-e a választás eredményeképpen vagy nem."
HirdetésTegyük fel, hogy az egész ellenzék tényleg alig várja, hogy az erővágóval neki essen a kerítésnek, tegyük fel, hogy Soros György tényleg nullahuszonnégyben harcol azért, hogy Nigéria lakosságának 90%-át Európába telepítse, tegyük fel, hogy Brüsszeltől Washingtonon át a New Yorki-i ENSZ-palotáig mindenhol esküdt ellenségeink ülnek. Tegyük fel, hogy a kormánypropaganda apokaliptikus dark sci-fi világa úgy, ahogy van, igaz. A miniszterelnök akkor sem tévedhetne ennél nagyobbat.
Olyan választás ugyanis a világon soha, sehol nem volt, amely "egyetlen dologról szól".
És olyan vezető sem maradt még sokáig hatalmon sehol, aki erre az "egyetlen dologra"építi rá az egész politikáját, akinek ezen az "egyetlen dolgon" kívül a világon semmilyen üzenete nincs a saját nemzete felé.
Lehet primitív, egybites jelszavakkal kampányolni, lehet félhülyévé hiszterizálni a közvéleményt, lehet a tőmondatokig leegyszerűsített narratívával jókra és rosszakra felosztani nem csak az egész országot, de az egész univerzumot is. Lehet elszántnak, fanatikusnak, még agresszívnak és fenyegetőnek is látszani. Ha a kommunikációs laboratóriumok mélyén jól adagolják a különböző mérgeket, olyan ütős drogot lehet kikeverni belőle, amely milliókat ránt delíriumba.
Ha viszont az ember politikai dílernek szegődik, akkor be kell tartania azt a szabályt, amit minden Hős utcai meth-árus ismer: ha terjeszted, nem szokhatsz rá!
