Az egész filmvilágot megrázta a hír! Elhunyt a magyar színésznő-írja a
5 éves korában elhunyt Vass Éva kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
Vass Éva 1933. július 23-án született Budapesten. 1952-1954 között az Úttörő Színház, 1954-1956 között pedig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1956-1957 között a Petőfi Színház és a Jókai Színházban játszott. 1957-1975 között a Madách Színház tagja volt. 1975-1978 között Katona József Színházban játszott. 1978-1983 között a Várszínház, 1983-1991 között pedig a Nemzeti Színház tagja volt. 1991-1994 között a Független Színpad művésze volt. 1994-től a teátrum bezárásáig a Budapesti Kamaraszínház tagja maradt.
Első filmes szerepe az 1953-ban készült Rákóczi hadnagya című filmben volt, ahol Bíró Annát alakította. Első férje Bán Frigyes filmrendező, második férje Gábor Miklós színművész volt. 2000-ben alapította a Gábor Miklós-díjat.
Berek Kati és Vass Éva
“Fel-alá járom a szobákat és azt mondom magamban: élni kell! Járni kell! Élni kell! Egyszerre, életemben először, rajtakapom magam, hogy arra gondolok: mi lenne belőled, ha én nem lennék? Vigyázni kell rád! Életemben talán először gondolok Valóban Egy Másik Ember javára, érzem, hogy egy másik emberért kell élnem, léteznem. Akárhány indoka lehet is ennek az érzésnek, akkor is itt van, megjelent. Velem szemben, az asztal másik sarkánál, egy okos, bölcs, tehát kissé keserű asszony ül, aki szeret, de a sok – és úgy látszik, nagyon erős – szenvedésben talán olyan komoly veszélyek közt jártam, amelyekről nem is tudtam mindent – ismeretlen közelségbe jutunk. Ezek az erős szenvedések talán jobban egymáshoz kötnek minket. De vajon a szerelemnek – a szerelemnek! – mennyi lélegezni valót hagytak? Vajon lesz e még erőnk egymásra mosolyogni önfeledten? Most, amikor kezdjük kiérdemelni a mosolyt? Mindegy. Istenem, mindegy. Szeretem ezt az embert, és valóban szeretnék élni. Érte is. Érte. Éváért” – írta a színésznő tiszteletére naplójában Gábor Miklós.
[LAPOZAS]Gábor Mikós és Vass Éva
“1998-ban Gábor Miklós halála után végleg visszavonult a színpadtól. Benne és körülötte kihunytak a fények. A színház vöröslő függönye végleg összecsapódott, mielőtt meghajolhatott volna még sokszor, ha tovább játszik. De játszótárs nélkül, mit ér az élet? Ők igazi játszótársak voltak. És nem csak a színpadon, csodálatos szerepeikben, hanem az életben is. Hamlet Ophéliája úgy érezte fájdalma súlya alatt, hogy ‘Egyedül nem megy’. G.M. halálával a szerelmet, a játszás örömét, és élete értelmét is elveszítette. Számára a rivalda, s a nézőtér örök gyászba borult, elsötétedett” – írta a művésznőről Felvidéki Judit.írja a szinhaz.org