Április 15-én volt 11 éve, hogy elbúcsúztunk a tiszteletreméltó művésztől. Barátja azonban nem csak ezen a napon emlékezik meg róla: mint mondja, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna rá.
„Állandóan az eszembe van. Nincs olyan nap, hogy ne emlékeznék rá. Bármiről, amihez hozzáfogok a kertben, a házban, mindig ő jut az eszembe.”
Jenei tisztában van vele, hogy nem szabad örökös gyászban élni és bár nagyon fájdalmas mindez, kénytelen elengedni a barátját, máskülönben belebetegedne. De ez nem jelenti azt, hogy az emlékeiben ne élne tovább.
„Olyan remek természet volt, szolid, szelíd és nagyon okos ember” – mondja József.
Azt sajnálja a legjobban, hogy mivel a Balatonnál lakik, így évente csak egyszer tudja meglátogatni barátja sírját, de bízik benne, hogy mások sem feledkeztek meg róla, mert igazán megérdemli, hogy emlékezzenek rá az emberek.
Saját egészségügyi állapotáról is beszámolt Jenei: combnyaktörése volt 9 éve, azóta alig tud járni, szívproblémája pedig csak ront a helyzeten. De szerencsére van segítsége, az unokaöccse mindig ott van mellette a balatoni házban.
()