Bernát! Nekem Te addig élsz, amíg világ a világ! Annyi ismeretlen fiókot nyitottál ki bennem, amiért nem tudok elég hálás lenni. Figyelni, keresni és számolni fogom a jövőben fehér galambokat. Te velem leszel akkor is a színpadon, amikor látszólag nem vagy ott. Te a részem, a kollégám, a barátom vagy - nem hagyhatsz csak úgy itt. Nem vagyok hajlandó ezt tudomásul venni. Ezért megyünk tovább - Veled. Ebből nem engedek. Te az vagy, aki örökké él, és általad a zene és a Liaison.
Várlak ebédre holnap!
Aztán kedden.
[ ]Szerdán is.
Hozd a harmonikát!
Ölellek, ne késs, kihűl a tökfőzelékem, amit tudod, csak Neked főzök."