Elsétáltunk az esti vacsorához bevásárolni a 6 hónapos Zalánkámmal. Már épp hazafele tartottunk, amikor a zebrán átkelve hirtelen kiesett a babakocsi kereke és pont az út közepén.Kétségbe estem! Egyedül voltam, 6 hónapos gyermekem a babakocsiban feküdt.Nem tudtam mit tegyek! Felpakolva bevásárlás után, nagyon nehéz volt a babakocsi a cuccokkal együtt.
A lámpa közben zöldre váltott, az autósok közül ahelyett hogy bárki is segített volna, csak dudáltak ránk. Senki nem jött oda segíteni. A gyalogosok is szimplán elsétáltak mellettünk.
Már kezdtem bepánikolni, amikor hirtelen egy busz állt meg mellettünk az úton, elzárva a forgalmat.
Kiszállt a sofőr és odasietett hozzánk segíteni.
Levittük a járdára a holmikat. Közben a sofőr nyugtatgatott, hogy semmi baj, ne is figyeljek oda az autósokra. Egy pillanat alatt megjavította a babakocsit majd visszaugrott a buszra és már tovább is hajtott. A nagy ijedtség közepette még időm sem volt megköszönni a segítségét. Kérlek szépen segítsetek hozzá eljuttatni az üzenetem. Egy életre lekötelezett és örök hálával tartozom neki.
“Kedves, számomra ismeretlen buszsofőr, a Jó Isten Áldjon meg, amiért segítettél nekem és a 6 hónapos Zalánkámnak!”
Kérlek szépen osszátok meg, hogy eljusson hozzá az üzenetem!
Hálásan köszönöm!!
