A legtöbb ember nem tudja hol van Magyarországon a hazai Taj Mahal (2. oldal)

Kivitelezés – új technikák

Egy egészen élete végéig tartó munkába kezdett a vár építésével. Ráadásul a második világháború után károk helyreállítási munkálatai is sok energiát igényeltek. A várban sétálva érzékelhető, hogy az anyag, mely újra és újra visszaköszön, az nem más, mint a beton. Egészen pontosan a Bory Jenő által preferált kvarcbeton. A huszadik század elején az építészetet megújító anyagként jelent meg a beton, s hazánkban egyik legelső alkalmazója éppen Bory Jenő volt. Ebből az anyagból készítette saját kezűleg az ajtó- és ablaktokokat, oszlopokat, kupolákat, korlátokat és lépcsőket, illetve a kerti díszkutakat, medencéket, szobrokat és domborműveket a legkülönbözőbb méretben.

Alsókert

A már messziről látható magasba nyúló, romantikus tornyokkal rendelkező várba a csodás rácsos kapun és a remek kialakítású kerten keresztül juthatunk be. Itt mindenképp meg kell állnunk, hiszen belépve rögtön a vár makettjével találkozunk. Érdemes a séta megkezdése előtt itt egy kicsit elidőzni, mert a vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez, valójában csak itt láthatjuk át. A kertben a séta is különleges, szinte együtt él a kert vár egész építményével, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott bele is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a képet.

A rózsakert és művészgaléria

Hatalmas fantáziára vall, ahogy a mester megalkotta ezt a részletet. A kertből széles lépcsősor indul a teraszokon át a vár főépülete felé, s közben a hódoltság korából származó, turbános török sírköveket, saját szoboralkotásokat látunk és az ókori klasszikus korok sztéléjét idéző, szabadon álló, betonból épült falon pedig Bory Jenőnek tündöklően fiatal és szép feleségéről készült portréjával találkozunk.

Egy „panteonba” lépünk itt, ahol Munkácsy Mihály egész alakos szobrával és kortársainak, művész barátainak, köztük festőknek, Benczúr Gyulának, Karlovszky Bertalannak, Nádler Róbertnek, Hüttl Gyulának, Wälder Gyulának és a híres színésznő Blaha Lujzának az arcmásait sorakoztatta föl a mester. Ebben a „panteonban” helyezte el saját mestere, a Stróbl Alajos (1856–1926) által készített néhány szép portrét is, így a Halászbástya építészét, Schulek Frigyesét és a 19. század két jeles hazai festőjét, Lotz Károlyét és Székely Bertalanét. A „panteon” előtt, a mozaikdíszű pádimentumon rövid, kijelentő mondatot olvashatunk: „A kövek beszélnek”. Sétánk során itt kezdjük megérteni a művész ars poeticáját, miszerint maradandót alkotni, csak önzetlenül, szívvel-lélekkel, időt álló anyagokból lehet.