Szabina már csecsemőként is érdekes tulajdonsággal volt megáldva, 2 évesen már idegen szavakat dünnyögött az orra alatt.
Szülei elvitték családsegítőbe, hogy szakember állapítsa meg a problémát, viszont semmit nem találtak.Szabina óvodába került, ekkor volt 5 éves, öccse, Csabika még 4.
Debrecenbe jártak óvodába, autójuk nem volt, reggelente édesanyjuk vitte őket gyalogosan a nagyváros egyik távol eső óvodájába.
Egyik éjszaka Szabina sokat forgolódott, és sírt, és csak azt ismételgette, hogy busz, busz, busz szülei erre felébredtek, és ismét szakemberhez kívánták vinni, gondolván, hogy valami nincsen rendben a kislánnyal.
Hajnalodott, a család készült, a szülők munkahelyre indultak, az édesapa a szomszédban dolgozott telepőrként, édesanyjuk pedig a gyerekekkel indult óvodába, mint minden nap.
Már az indulásnál feltűnt az anyukának, hogy Szabina öccse kezét szorongatja, de betudta az előző éjszakai "szerinte hisztinek" , rá is ripakodott, mondván Szabinának, soha nem fogsz felnőni.
A bejárati ajtót bezárva az anya Szabina szép kék szemeiben újra könnycseppeket vélt felfedezni, gondolta is, hogy Csabit elviszi óvodába, Szabinát pedig a szomszéd nénire bízza, és amikor visszajön, elviszi a kislányt pszichiáterhez, azonban óriási szerencséjére nem így döntött!
A szokásos közel 3 km jött, az óvoda felé vezető út.
