A sofőrt megdicsérték a munkahelyén
Nagymihály Balázs még csak egy éve dolgozik buszsofőrként. Mint mondta, eddigi pályafutása alatt nem történt még vele hasonló eset, és reméli nem is lesz több, mert nagyon ijesztő és megrázó volt.
– A szentesi-kiskunhalasi járatot csináltam éppen, miután elhagytam Gátért a Zöldmező Tsz buszmegálló következett. Mivel üres volt, továbbmentem. 300-400 méter után láttam, hogy egy néni és egy bácsi integet az úttest szélén. Mivel van bennem emberség, megálltam, habár biztonsági okok miatt az a szabály a cégnél, hogy nem kijelölt buszmegállóban tilos megállni. Veszélyes, mert a mögöttem haladó forgalom nem számít arra, hogy megállok, ám, hiába jöttek a teherautók, személyautók, kiraktam a vészvillogót és megálltam. Nagyon hálás volt a házaspár. Miután elindultunk néhány perc múlva, jött hozzám a néni, kérte, hogy hívjak mentőt, mert a férje fuldoklik, lehet, hogy szívrohama van. Habár kötelező a sofőröknek elvégezni az elsősegély-tanfolyamot, azt gondoltam, úgy kaphat leggyorsabban szakszerű segítséget a bácsi, ha hívom a mentőket, így odarendelem őket a félegyházi buszpályaudvarra, amitől csak néhány percre voltunk. Olyan szerencsésen alakult a dolog, hogy a mentőkkel szinte egyszerre érkeztünk. Egyből leszállítottam az utasokat és átadtam buszt a mentőknek.
Lent várakoztak és izgultak az utasok a betegért, félórás késéssel indulhatott tovább a busz. A buszsofőr azt mondja, csak azt tette, amit a szíve diktált. Azt is elmondta, megszegte ugyan a szabályt, de szerencsére nem büntették meg, sőt a munkáltatója meg is dicsérte.
Balázs egyébként a munkája mellett a Szegedi Tudományegyetemre jár anglisztika szakra. Eredetileg az volt a terve, hogy angoltanár lesz, ám időközben jött a buszvezetési lehetőség, amit azért sem szeretett volna kihagyni, mert kiskorában az volt az álma, hogy felnőttként buszsofőr lesz. Balázsnak annyira megtetszett ez a munka, hogy az is előfordulhat, hogy innen megy nyugdíjba. Persze az egyetemet azért befejezi. (baon)
