Pogány Judit a napokban a Retro Rádió Abaházi Presszó című műsorában vendégeskedett, ahol egészen nyíltan beszélt egészségügyi problémájáról.
Nem látok már jól, nem is vezetek. Nem gyógyítható szembetegségem van, makuladegenerációnak hívják
– idézi a Bors a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőt, aki azt is elmesélte, betegsége milyen hatással van a mindennapi életére.
– Mindenben korlátoz, nem tudok olvasni. Nagyobb betűkkel kell nekem írni a színházi szövegkönyveket. Először csak egy kicsit nagyobbat kértem, mostanra már jóval nagyobbra van szükségem, hogy egyáltalán lássam. Így is már ötös szemüvegre van szükségem. Ez a betegség nem dioptria hiba. Minél nagyobb a betű, annál kisebb egységet töröl ki a szemem. Most fejeztük be a Bogyó és Babócát, mert én mondtam, hogy egyre nehezebb már nekem ez az olvasás. Föl kell még mondanom egy-két mesét, ezek rajta vannak a tabletemen, ki kell nyomtatnom és fel kell nagyítanom őket, hogy be tudjam gyakorolni az olvasásukat – tette hozzá Pogány Judit.
77. születésnapját Pogány Judit, az ország egyik legsokoldalúbb színésznője, Kossuth- és 34 évesen már Jászai Mari-díjjal kitüntetett színművésznő, Érdemes Művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki színpadon, a filmvásznon és hangjátékban is évtizedek óta kiemelkedőt alkot.
Amikor a Színművészetire jelentkezett, eltanácsolták, ezt követően szülővárosában, Kaposváron egy amatőr színjátszókörhöz csatlakozott, velük lépett fel 21 évesen a Ki mit tud?-on. A produkciót látta a Csiky Gergely Színház vezetése is, akik egy meghallgatás után segédszínészként szerződtették.
Az áttörést az 1968-1969-es évad hozta el számára, amikor Zsámbéki Gábor friss diplomás rendezőként a Várj, míg sötét lesz című darabban rábízta egy 14 éves, csúnyácska, tüskés lelkű kislány szerepét. Ezt követően indult be színházi karrierje. Valójában Pogány Judit egyáltalán nem volt csúnyácska, fiatalkori szerepeiről készült fotók bizonyítják, milyen bájos, törékeny, szőke nő volt.