MindenegybenBlog

A gyönyörű magyar sportolónő agyvérzést kapott – Várandóssága alatt érte a baj

A gyönyörű magyar sportolónő agyvérzést kapott – Várandóssága alatt érte a baj

A DVTK röplabdázója, Szabó Barbara egy évvel ezelőtt, terhessége hatodik hónapjában kapott agyvérzést. A baba mellett a sportoló is jól van már, csodával határos módon épült fel a kis híján tragédiával végződő esetből – írta meg a Bors.

A 29 éves sportoló egy évvel ezelőtt szó szerint élet és halál között lebegett, amikor várandósságának 25. hetében sztrókot kapott, ennek következtében pedig a teljes baloldala lebénult, s több epilepsziás rohamon is átesett. Az agyvérzés után alapvető dolgokra is képtelen volt, nem tudott önállóan fürdeni, írni, de még vécére menni sem.

A fejében viszont végig csak egy dolog lebegett: az, hogy születendő gyerek,e Zora miatt újra meg kell tanulnia járni, írni, sőt, akár sportolni is. Hihetetlen akaraterejének köszönhetően végül teljesen felépült, szombaton pedig már újra pályára is léphet csapatában.

[LAPOZAS]

Négy hétig tartózkodtam kórházban, utána már képes voltam bicegni, igaz, járógéppel, mert a lábfejem még nem mozgott. A lábujjaimnak nyolc hónap kellett, hogy újra rendben legyenek

– mondta.

Az agyvérzés komolyságát először fel sem fogta Szabó: az első sokk akkor érte, amikor ultrahangos vizsgálatra ment a terhessége miatt, és ahol orvos konkrétan csodának nevezte, hogy életben van a lány és a magzat is.

A kórházban – érthetően – voltak mélypontjai, főleg éjszaka, amikor egyedül volt, de akkor is csak egy cél lebegett a szemei előtt, hogy a kislánya egészségesen jöhessen a világra. Azóta a kis Zora már kilenc hónapos és makkegészséges, Barbara pedig teljesen felépült. A gondolat néha-néha felmerül a fejében, hogy mi van, ha újra megtörténik a baj, de igyekszik nem gondolni az egy évvel korábbi történésekre.

A rehabilitáció alatt csak arra gondoltam, hogy felépüljek, majd amikor megszületett Zora, akkor már arra koncentráltam. Ezek a dolgok elterelték a figyelmemet, most viszont picit nyugi van, így újra előtörtek belőlem az emlékek

– zárja Barbara, aki nincs még teljesen túl a traumán, de jó úton halad, és nem szeretne félelemben élni. Esetével pedig szeretne példát mutatni és segíteni sorstársainak.

2019-11-22 16:31:43 - Mindenegyben Blog