A fél világ csúfolta és megalázta őt, és a világ legcsúnyább nőjének nevezeték. A valóságban egy önfeláldozó édesanya volt, aki a nyilvános megaláztatást a családjáért vállalta:
Sajnos szinte minden emberben benne van az a rossz ösztön, hogy mindazt, amit tőlünk különbözik elítéljük és kicsúfoljuk. A legtöbben felülemelkedünk ezen, de sajnos erre nem mindenki képes.
De elég, ha arra gondolunk, hogy mindannyiunknak vannak gyengeségeink, amiben úgymond mások vagyunk, sokkal könnyebb ezt megtenni, és jó érzéssel viszonyulni a másikhoz.
Ennek az asszonynak, Mary Ann Bevannak a története nagyon szomorú, és nemcsak azért, mert az 1874-es születésű asszonyt a 20. század első felében a legcsúnyább nőnek tartották az egész világon. Ám ha nemcsak a képeket nézzük meg, és megismerkedünk a történetével, az egy szívbemarkoló sztori egy anyáról, aki egész életében másokon segített.
A hölgy Londonban ápolónőként dolgozott, majd férjhez ment és négy gyermeke született. Ekkor kezdett kialakulni nála a 30. életévén túl a fejfájással és izomfájdalmakkal járó betegség, amely eltorzította az arcvonásait és folyamatos testi leépüléssel, súlyos fájdalmakkal járt.
Férje kitartott mellette, ám pár évvel később elhunyt, így a nő négy gyermekével egyedül maradt. Családját annak ellenére nem tudta eltartani, hogy látástól vakulásig dolgozott. Ekkor benevezett a világ legcsúnyább nője elnevezés alatt futó versenyre, amit bár nem nyert meg, de azt tanácsolták neki, hogyha cirkuszban dolgozna, jó pénzt kereshetne.
Így végül annak érdekében, hogy gyerekeit eltarthassa, az 1930-as években bekövetkezett haláláig cirkuszban dolgozott, és minden nap kitette magát a borzalmas megaláztatásnak.
Azt gondoljuk, hogy ez a nő inkább tiszteletet, mint megvetést, vagy csúfolódást érdemelt volna! Neked mi a véleményed?