Az évek teltek, a fák el is feledkeztek az álmaikról. Egy napon a kerítésnél belépett egy férfi és egy nő. A nő szült egy fiú gyermeket és beletette abba a jászolba, amelyet az állatoknak készítettek az első fából. Az apa szerette volna a gyereket kiságyba tenni, de nem volt rá lehetőség. Ekkor a fa megértette, hogy ő is fontos, mert ezek az emberek minden idők legnagyobb kincsét belefektették.
Néhány év múlva egy csoport abban a halászbárkában lebegett a vízen, amelyet a második fából készítettek. Az egyik személy elfáradt és elaludt, de közben olyan vihar kerekedett, hogy a bárka azt gondolta nem lesz elég erős ahhoz, hogy biztonságban tartsa az utasokat.
Ekkor a többiek felköltötték az alvó társukat, ő pedig felállt és a következőket mondta: “Csendesedj!” és a vihar csendesedni kezdett. Ekkor a fa megértette, hogy a királyok királyát vitte a bárkában.
Egy napon valaki jött a harmadik fához és felhasználták. A férfit a fához szegezték, majd felvitték a domb tetejére, hogy ott haljon meg.
Vasárnap amikor a férfi feltámadt, a harmadik fa megértette, hogy fent volt a domb tetején és közel volt az Istenhez. Ez a dolog lehetséges, mert Jézus Krisztust megfeszítették.
Ennek a történetnek az az értelme, hogy amikor a dolgok nem úgy alakulnak ahogyan mi szeretnénk akkor, jegyezzük meg, hogy az Istennek terve van velünk, ezért higgyünk benne teljes szívünkből.
Ha hiszünk, akkor drága ajándékokat kapunk tőle. Mind a három fa azt kapta amit akart, de nem úgy ahogyan ők elképzelték, mi sem tudhatjuk mit tartogat számunkra az Isten, de azt tudjuk, hogy jót cselekszik azokkal akik hisznek benne.
