Egyszer egy domb tetején három fa nőtt, majd egy napon a fák elkezdtek beszélgetni a vágyaikról.Az első fa azt mondta: “Én egy kincsesláda szeretnék lenni, hogy tele legyek arannyal, ezüsttel és drágakövekkel. Legyek feldíszítve, hogy mindenki csodálja a szépségemet.”
A második fa azt mondta: “Én egy nagy hajó szeretnék lenni, hogy a tenger hullámain úszhassak és bejárjam a világot. Minden utas biztonságban érezhetné magát, mert erős vagyok és tartós.”
A harmadik fa azt mondta: “Én azt szeretném, hogy nőjek és én legyek a legerősebb és legmagasabb fa az erdőben, mert akkor az emberek a dombról megcsodálnának, látnák milyen szépek az ágaim és az Istenre gondolnának, és arra, hogy én milyen közel vagyok hozzá. Én lennék minden idők legnagyobb fája és az emberek emlékeznének rám.”
Néhány év múlva megérkeztek a favágók, az egyik közülük az első fához lépett és azt mondta: ” Ez egy nagyon erős fa, biztosan eladják egy asztalosnak”, és elkezdte kivágni. A fa boldog volt, mert az asztalos kincsesládát tud készíteni belőle.
A második fához érve a favágó a következőket mondta: “Erős fa, biztosan eladják hajómestereknek.” A második fa nagyon örült, mert érezte, hogy jó úton halad az álma megvalósítása felé.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, akkor a fa megijedt és attól félt, hogy az ő álma nem fog teljesülni. Az egyik favágó azt mondta: “Nincs szükségünk különleges fára, elviszem ezt innen” majd kivágta a fát.
A favágók az első fából jászolt készítettek az állatok számára és telerakták szénával. Ez egészen más volt, mint amit a fa szeretett volna.
A második fából egy kis halászbárkát készítettek, ezzel a második fa álma is füstbe ment, mert nem egy nagy hajó lett belőle, aki királyokat és királynékat szállít.
A harmadik fa fel lett hasítva darabokra és be lett téve egy sötét pajtába, így senki sem tudta őt csodálni.
