Ekkor az orvosok azt mondták, hogy méhen kívüli a terhesség. Ez azt jelentette, hogy a kisbaba nem a méhben, hanem a petevezetékben növekedett, ezért a kisbabát, akiről azt gondolták hogy már nem is él, el kellett távolítani.
– Szörnyen szomorú voltam, megszakadt a szívem. Egyre csak sírtam és állandóan az elvesztett kisbabámra gondoltam – mondta a lesújtott Alice.
Egy héttel azután, hogy a kisbabát eltávolították, a lány ismét vérezni kezdett. Megcsináltak még egy terhességi tesztet és az eredmény megdöbbentő volt. A teszt szerint Alice még mindig állapotos volt!
Ekkor azonban nem ment vissza ugyanabba a kórházba ahol eddig kezelték, mert úgy gondolta ott nem kapja meg a megfelelő ellátást.
Ez egy jó döntés volt, mert ebben a kórházban azonnal megmondták neki, mi is történt igazán. A diagnózis „gestational trophoblastic neoplasia” volt, ez a terhességhez köthető egyfajta rákos megbetegedés. Alice „gyermeke” valójában egy tumor volt, ami ugyanolyan gyorsan nőt, mint egy magzat.
A lánynak két választása volt. Vagy egy nagy rizikóval járó műtét várt rá, melynek során rengeteg vért is veszíthet, és talán ezt nem is éli túl. Vagy megpróbálhatja „megszülni” ezt a daganatot, ami mentálisan szinte maga a pokol.
Alice az utóbbit választotta és tavaly szeptemberben el is érkezett az a nap. Egy 30 órás folyamat eredményeképpen végre megszabadult a tumortól. Nagyon nehéz volt, de végre sikerült szervezetéből a rákos daganatot eltüntetni. Nagyon bízik a jövőben és szeretne teherbe esni.
– Az orvos azt mondta, van esélye annak, hogy ez még egyszer meg fog történni. De én a legjobbakat remélem. – mondja a bátor lány.
