Csodálatos volt az a néhány veled töltött hónap, csodálatos volt az életem utolsó, legeslegutolsó része...
- Egészen megdöbbentő, hogy ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Aztán már soha többet nem szólalt meg. Nem engedtem, hogy kórházba vigyék. Egyrészt a magyar egészségügyben uralkodó borzalmas viszonyok miatt, másrészt pedig már értelme sem volt. Itt éltünk, így, együtt, kilenc napig, lét és nemlét között és én mindig odaültem mellé, és nyugtattam őt, beszéltem hozzá. Aztán szombaton délelőtt, pontban fél tizenkettőkor meghalt és a fájdalom mellett szinte megkönnyebbültem, mert az utolsó két napban már szenvedett, nagyon nagyon szenvedett ez a drága ember. És most kivitték a koporsóját és én ettől a pillanattól kezdve megpróbálok nélküle, de mégis vele élni tovább...