65 Ă©ves vagyok, Ă©s fĂ©rjhez megyek a fĂ©rfihoz, akit szeretek. Amikor a gyerekeim ezt megtudtĂĄk, nagyon furcsĂĄn reagĂĄltakâŠâ
Amikor 42 Ă©ves lettem, elvĂĄltam a fĂ©rjemtĆl. Több mint hĂșsz Ă©vig voltunk hĂĄzasok, egyĂŒtt neveltĂŒk fel a kĂ©t gyermekĂŒnket, de idĆvel elmĂșlt minden, ami valaha összekötött minket. Az egyĂŒttĂ©lĂ©s egyre nehezebbĂ© vĂĄlt. Minden aprĂłsĂĄgban csak idegesĂtettĂŒk egymĂĄst.
Akkoriban hoztam meg a döntĂ©st: inkĂĄbb leszek egyedĂŒl, mint egy boldogtalan hĂĄzassĂĄgban.
Ăvek teltek el. A lĂĄnyom, RĂ©ka, mĂĄr rĂ©g fĂ©rjhez ment, a fiam, PĂ©ter, bĂĄr mĂ©g nem hĂĄzas, mĂĄr kĂŒlön Ă©l. Ăn pedig⊠hirtelen rĂĄdöbbentem, hogy az Ă©letem kizĂĄrĂłlag a gyerekek körĂŒl forog. A munkĂĄm, a hĂĄzimunka, az unokĂĄk â de hol vagyok Ă©n ebben az egĂ©szben?
MegkĂ©rdeztem magamtĂłl: âĂn nem Ă©rdemlem meg a boldogsĂĄgot?âEgy Ă©vvel ezelĆtt elhatĂĄroztam, hogy teszek egy lĂ©pĂ©st magamĂ©rt. RegisztrĂĄltam egy internetes tĂĄrskeresĆ oldalra. ElĆször csak kĂvĂĄncsisĂĄgbĂłl â nem vĂĄrtam sokat.
Ăs akkor⊠megismerkedtem Lajossal.
Eleinte csak beszĂ©lgettĂŒnk. A csevegĂ©seink könnyedek voltak, de egyre gyakrabban vĂĄrtuk egymĂĄs ĂŒzeneteit. AztĂĄn Lajos megkĂ©rdezte, talĂĄlkozhatnĂĄnk-e szemĂ©lyesen. Izgultam, persze, de belementem.
A talĂĄlkozĂł fantasztikusan sikerĂŒlt. Ć udvarias volt, figyelmes, Ă©rdeklĆdĆ â Ă©s ami a legfontosabb: valĂłdi tĂĄrsnak tƱnt. A korunk? 65 mindkettĆnknek. De egyikĂŒnk sem Ă©rezte magĂĄt öregnek. SĆt⊠mintha Ășjra huszonĂ©vesek lettĂŒnk volna.
â Kati, szerintem nekĂŒnk mĂ©g van közös jövĆnk â mondta Lajos az egyik sĂ©ta sorĂĄn a VĂĄrosligetben. â Tudom, hogy furcsĂĄn hangzik, de⊠belĂ©d szerettem.
Mosolyogtam. Ăn is pontosan Ăgy Ă©reztem.
Lassan összeköltöztĂŒnk. Minden olyan termĂ©szetesen alakult, mintha mindig is Ăgy kellett volna lennie. Lajos gondoskodĂł volt, reggelente kĂĄvĂ©t fĆzött, estĂ©nkĂ©nt megmasszĂrozta a hĂĄtam. Mellette Ășjra nĆnek Ă©reztem magam. Olyan Ă©rzĂ©s volt, mintha visszakaptam volna a fiatalsĂĄgom.
Nemrég, egy nyugodt esti vacsora utån, Lajos elém térdelt. A gyertyafény megcsillant a szemében.
â Katalin⊠HozzĂĄm jössz felesĂ©gĂŒl?
Könnyek szöktek a szemembe. Nem gondolkodtam, csak kimondtam:
â Igen.
MĂĄr mĂĄsnap elkezdtĂŒk szervezni az eskĂŒvĆt. Nem akartunk nagy felhajtĂĄst, csak egy meghitt, elegĂĄns esemĂ©nyt. KivĂĄlasztottunk egy hangulatos Ă©ttermet ĂbudĂĄn, bĂ©reltĂŒnk egy kis zenekart, lefoglaltunk egy kedves fotĂłst. Ăgy terveztĂŒk, hogy csak a legközelebbi csalĂĄdtagok lesznek jelen.
De volt egy nehĂ©z feladat, amitĆl a szĂvem szinte összeszorult: elmondani a gyerekeimnek.
Egyik este szĂ©pen megterĂtettem. A kedvenc Ă©teleiket fĆztem: töltött kĂĄposztĂĄt RĂ©kĂĄnak, Ă©s marhapörköltet PĂ©ternek. GyertyĂĄkat gyĂșjtottam, Ă©s amikor megĂ©rkeztek, izgatottan vĂĄrtam, hogy bejelentsem a hĂrt.
â Gyerekek⊠lenne egy fontos dolog, amit el szeretnĂ©k mondani nektek â kezdtem.
Mindketten kĂvĂĄncsian nĂ©ztek rĂĄm. AztĂĄn kimondtam:
â FĂ©rjhez megyek. Lajos megkĂ©rte a kezem, Ă©s Ă©n igent mondtam.
PĂ©ter arca megmerevedett. RĂ©ka zavartan pislogott.
â Anya⊠most komolyan? â kĂ©rdezte a lĂĄnyom. â EskĂŒvĆt tervezel? Ilyen korban?
â MiĂ©rt ne? â kĂ©rdeztem halkan. â Boldog vagyok. Ăs Ășgy Ă©rzem, ez jĂĄr nekem.
PĂ©ter összeszƱkĂŒlt szemmel nĂ©zett rĂĄm.
â De ismered Ćt alig egy Ă©ve. Honnan tudod, hogy nem csak⊠a lakĂĄsodra fĂĄj a foga?
â PĂ©ter! â csattantam fel. â Ez sĂ©rtĆ.
â Mi csak aggĂłdunk â folytatta RĂ©ka. â Mi van, ha ez az egĂ©sz egy ĂĄtverĂ©s? Hogy nĂ©z ez ki? Egy eskĂŒvĆ, 65 Ă©vesenâŠ
Ăreztem, hogy a torkomban gombĂłc nĆ. Nem erre szĂĄmĂtottam. Tudtam, hogy meglepĆdnek majd â de ilyen elutasĂtĂĄsra nem voltam felkĂ©szĂŒlve.
A gyerekeim nĂ©mĂĄn ĂŒltek az asztalnĂĄl, Ă©n pedig csak nĂ©ztem Ćket, prĂłbĂĄlva Ă©rtelmezni a reakciĂłjukat. Nem volt kiabĂĄlĂĄs, nem volt könnyekkel teli ölelĂ©s â csak feszengĆ csend Ă©s leplezetlen Ă©rtetlensĂ©g.
â Nem akarlak megbĂĄntani, anya, de⊠â kezdte Ășjra PĂ©ter. â Ez egyszerƱen furcsa. Eddig mindig csak rĂłlunk szĂłlt az Ă©leted, most meg hirtelen Ășj fĂ©rj, eskĂŒvĆ⊠komolyan mondom, ez nagyon hirtelen jött.
â Hirtelen? Egy Ă©ve vagyunk egyĂŒtt â vĂĄlaszoltam halkabban, mint szerettem volna. â TalĂĄn nem neveltelek olyan önĂĄllĂłvĂĄ benneteket, mint hittem⊠mert Ășgy tƱnik, nem tudtok örĂŒlni az Ă©n boldogsĂĄgomnak.
RĂ©ka lesĂŒtötte a szemĂ©t. Egy ideig senki sem szĂłlt. AztĂĄn megszĂłlalt:
â Csak⊠fĂ©lĂŒnk, anya. FĂ©lĂŒnk, hogy megbĂĄntanak tĂ©ged.
â Ăn nem vagyok mĂĄr kislĂĄny. Tudom, mit csinĂĄlok.
A vacsora vĂ©gĂ©n Ășgy bĂșcsĂșztak el, hogy âmajd megbeszĂ©ljĂŒk mĂ©gâ. Ăn pedig ott maradtam a halkan kongĂł Ă©tkezĆben, Ă©s Ă©reztem, hogy valami eltörött bennem. Nem az örömöm â azt nem tudtĂĄk elvenni â, hanem az a remĂ©ny, hogy ez az eskĂŒvĆ egy nagy csalĂĄdi öröm lehet.
MĂĄsnap Lajos is elmondta a hĂrt a kĂ©t lĂĄnyĂĄnak. Az Ć reakciĂłjuk valamivel visszafogottabb volt, de szintĂ©n tele volt kĂ©tellyel.
â Papa, biztos vagy ebben? â kĂ©rdezte Eszter, a nagyobbik. â Mi van, ha csak magĂĄnyos vagy?
â Az vagyok â felelte Lajos egyszerƱen. â De Kati mellett mĂĄr nem.
A fiatalabbik lĂĄnya, DĂłri, elmosolyodott.
â HĂĄt, papa, ha tĂ©nyleg boldog vagy⊠akkor szerintem az szĂĄmĂt.
De aztĂĄn Ćk sem mutattak nagy lelkesedĂ©st. Eljöttek vacsorĂĄra, udvariasak voltak, de valahogy mindig Ă©rzĆdött a tĂĄvolsĂĄgtartĂĄs. Mintha kĂ©t vilĂĄg prĂłbĂĄlna összeĂ©rni, de nem lenne meg a hĂd, ami összeköti Ćket.
Egy este Lajossal egyĂŒtt ĂŒltĂŒnk a konyhĂĄban, a gyertyafĂ©nyes asztalnĂĄl, Ă©s elgondolkodva kortyolgattuk a teĂĄnkat.
â Lehet, hogy nem kellene rĂĄjuk erĆltetnĂŒnk â mondta halkan. â Nem akarlak megfosztani a boldogsĂĄgtĂłl, de... talĂĄn tartsuk meg ezt az egĂ©szet magunknak.
â Ăgy Ă©rted⊠ne hĂvjunk senkit?
Lajos bĂłlintott.
â Legyen csak a mi napunk. Ketten. EgyszerƱen. SzĂvbĆl.
Ăs Ă©n⊠megkönnyebbĂŒltem. Furcsa mĂłdon ez a gondolat felszabadĂtĂł volt. Nem kell mĂĄr senkinek megfelelni. Nem kell senkit meggyĆzni. Ez most csak rĂłlunk szĂłl.
KĂ©t hĂ©ttel kĂ©sĆbb, egy tavaszi dĂ©lelĆttön, a Margitsziget egyik kis kĂĄpolnĂĄjĂĄban mondtuk ki a boldogĂtĂł igent. Nem voltak vendĂ©gek. Csak mi ketten, egy tisztelendĆ, Ă©s a madarak hangja.
Lajos keze remegett, amikor a gyƱrƱt az ujjamra hĂșzta. Az enyĂ©m is, amikor kimondtam:
â Igen, akarom. Most Ă©s mindörökkĂ©.
Amikor kilĂ©ptĂŒnk a kĂĄpolnĂĄbĂłl, az Ă©gen hatalmas, vakĂtĂł napfĂ©ny ragyogott. Olyan volt, mintha az egĂ©sz vilĂĄg csak rĂĄnk mosolyogna.
â Tudod, Kati â suttogta Lajos a fĂŒlembe â, ha Ășjra kezdenĂ©m az Ă©letem, akkor is veled akarnĂ©k talĂĄlkozni⊠csak sokkal hamarabb.
â Ăn is â mondtam könnyek között, Ă©s megszorĂtottam a kezĂ©t.
Aznap este a sajĂĄt otthonunkban vacsorĂĄztunk. EgyszerƱ Ă©tel volt: hĂșsleves Ă©s tĂșrĂłs csusza. De a vilĂĄg legfinomabb lakomĂĄjĂĄnak tƱnt.
Ăs akkor csengettek.
Kinyitottuk az ajtĂłt. RĂ©ka Ă©s PĂ©ter ĂĄlltak ott. Zavartan mosolyogtak.
â Hallottuk, hogy megtörtĂ©nt â kezdte PĂ©ter. â Ăs⊠hĂĄt⊠szeretnĂ©nk gratulĂĄlni.
â Anyu â lĂ©pett közelebb RĂ©ka â, hoztunk egy kis bort. RemĂ©lem, maradt hely az asztalnĂĄl kĂ©t kĂ©sĆ vendĂ©gnek.
Ăs Ă©n csak bĂłlintottam, miközben a szĂvem szĂ©tĂĄradt a boldogsĂĄgtĂłl. TalĂĄn mĂ©gis van hĂd a kĂ©t vilĂĄg között. Csak idĆ kell hozzĂĄ.
Ma is egyĂŒtt Ă©lĂŒnk Lajossal. Minden reggel teĂĄval Ă©s egy puszival kezdĆdik. NĂ©ha sĂ©tĂĄlunk a parkban, nĂ©ha csak ĂŒlĂŒnk a kertben Ă©s nĂ©zzĂŒk a lemenĆ napot.
Sokan kĂ©rdezik: âNem kĂ©sĆ mĂĄr az ĂșjrakezdĂ©shez?âĂn pedig mindig ugyanazt vĂĄlaszolom:
âSoha nem kĂ©sĆ a szerelemhez. A boldogsĂĄg nem korhoz kötött. A szĂv nem kĂ©rdezi meg a szĂŒletĂ©si Ă©ved.â
Ăs ha egyszer megint dönteni kellene, Ășjra igent mondanĂ©k. Nem a korom miatt â hanem azĂ©rt, mert mellettem van a tĂĄrsam. A fĂ©rfi, akit szeretek.
Â