MindenegybenBlog

💍 TalĂĄlkoztam ĂĄlmaim fĂ©rfijĂĄval. Igen, 65 Ă©vesek vagyunk – de van-e korhatĂĄra a szerelemnek? NemrĂ©g megkĂ©rte a kezem, Ă©n pedig habozĂĄs nĂ©lkĂŒl igent mondtam. Boldogan kezdtĂŒk szervezni az eskĂŒvƑt: hangulatos Ă©tterem, zenĂ©sz, fotĂłs, minden rĂ©szlet a helyĂ©n. De a legnehezebb rĂ©sz csak ezutĂĄn jött
 Meg akartam osztani az örömöm a gyerekeimmel. MegterĂ­tettem, fƑztem a kedvenc Ă©teleiket, Ă©s izgatottan vĂĄrtam Ƒket az asztalnĂĄl. FelkĂ©szĂŒltem mindenre – meglepetĂ©sre, könnyekre, akĂĄr nĂ©masĂĄgra is. De arra, amit vĂ©gĂŒl mondtak
 arra semmi sem kĂ©szĂ­thetett fel. 😱 👇 A teljes törtĂ©netet elmesĂ©lem az elsƑ hozzĂĄszĂłlĂĄsban – el fogsz ĂĄmulni, mit tettek a „drĂĄga” gyermekeim


65 Ă©ves vagyok, Ă©s fĂ©rjhez megyek a fĂ©rfihoz, akit szeretek. Amikor a gyerekeim ezt megtudtĂĄk, nagyon furcsĂĄn reagĂĄltak
”

Amikor 42 Ă©ves lettem, elvĂĄltam a fĂ©rjemtƑl. Több mint hĂșsz Ă©vig voltunk hĂĄzasok, egyĂŒtt neveltĂŒk fel a kĂ©t gyermekĂŒnket, de idƑvel elmĂșlt minden, ami valaha összekötött minket. Az egyĂŒttĂ©lĂ©s egyre nehezebbĂ© vĂĄlt. Minden aprĂłsĂĄgban csak idegesĂ­tettĂŒk egymĂĄst.

Akkoriban hoztam meg a döntĂ©st: inkĂĄbb leszek egyedĂŒl, mint egy boldogtalan hĂĄzassĂĄgban.

Évek teltek el. A lĂĄnyom, RĂ©ka, mĂĄr rĂ©g fĂ©rjhez ment, a fiam, PĂ©ter, bĂĄr mĂ©g nem hĂĄzas, mĂĄr kĂŒlön Ă©l. Én pedig
 hirtelen rĂĄdöbbentem, hogy az Ă©letem kizĂĄrĂłlag a gyerekek körĂŒl forog. A munkĂĄm, a hĂĄzimunka, az unokĂĄk – de hol vagyok Ă©n ebben az egĂ©szben?

MegkĂ©rdeztem magamtĂłl: „Én nem Ă©rdemlem meg a boldogsĂĄgot?”Egy Ă©vvel ezelƑtt elhatĂĄroztam, hogy teszek egy lĂ©pĂ©st magamĂ©rt. RegisztrĂĄltam egy internetes tĂĄrskeresƑ oldalra. ElƑször csak kĂ­vĂĄncsisĂĄgbĂłl – nem vĂĄrtam sokat.

És akkor
 megismerkedtem Lajossal.

Eleinte csak beszĂ©lgettĂŒnk. A csevegĂ©seink könnyedek voltak, de egyre gyakrabban vĂĄrtuk egymĂĄs ĂŒzeneteit. AztĂĄn Lajos megkĂ©rdezte, talĂĄlkozhatnĂĄnk-e szemĂ©lyesen. Izgultam, persze, de belementem.

A talĂĄlkozĂł fantasztikusan sikerĂŒlt. Ɛ udvarias volt, figyelmes, Ă©rdeklƑdƑ – Ă©s ami a legfontosabb: valĂłdi tĂĄrsnak tƱnt. A korunk? 65 mindkettƑnknek. De egyikĂŒnk sem Ă©rezte magĂĄt öregnek. SƑt
 mintha Ășjra huszonĂ©vesek lettĂŒnk volna.

– Kati, szerintem nekĂŒnk mĂ©g van közös jövƑnk – mondta Lajos az egyik sĂ©ta sorĂĄn a VĂĄrosligetben. – Tudom, hogy furcsĂĄn hangzik, de
 belĂ©d szerettem.

Mosolyogtam. Én is pontosan Ă­gy Ă©reztem.

Lassan összeköltöztĂŒnk. Minden olyan termĂ©szetesen alakult, mintha mindig is Ă­gy kellett volna lennie. Lajos gondoskodĂł volt, reggelente kĂĄvĂ©t fƑzött, estĂ©nkĂ©nt megmasszĂ­rozta a hĂĄtam. Mellette Ășjra nƑnek Ă©reztem magam. Olyan Ă©rzĂ©s volt, mintha visszakaptam volna a fiatalsĂĄgom.

Nemrég, egy nyugodt esti vacsora utån, Lajos elém térdelt. A gyertyafény megcsillant a szemében.

– Katalin
 HozzĂĄm jössz felesĂ©gĂŒl?

Könnyek szöktek a szemembe. Nem gondolkodtam, csak kimondtam:

– Igen.

MĂĄr mĂĄsnap elkezdtĂŒk szervezni az eskĂŒvƑt. Nem akartunk nagy felhajtĂĄst, csak egy meghitt, elegĂĄns esemĂ©nyt. KivĂĄlasztottunk egy hangulatos Ă©ttermet ÓbudĂĄn, bĂ©reltĂŒnk egy kis zenekart, lefoglaltunk egy kedves fotĂłst. Úgy terveztĂŒk, hogy csak a legközelebbi csalĂĄdtagok lesznek jelen.

De volt egy nehĂ©z feladat, amitƑl a szĂ­vem szinte összeszorult: elmondani a gyerekeimnek.

Egyik este szĂ©pen megterĂ­tettem. A kedvenc Ă©teleiket fƑztem: töltött kĂĄposztĂĄt RĂ©kĂĄnak, Ă©s marhapörköltet PĂ©ternek. GyertyĂĄkat gyĂșjtottam, Ă©s amikor megĂ©rkeztek, izgatottan vĂĄrtam, hogy bejelentsem a hĂ­rt.

– Gyerekek
 lenne egy fontos dolog, amit el szeretnĂ©k mondani nektek – kezdtem.

Mindketten kívåncsian néztek råm. Aztån kimondtam:

– FĂ©rjhez megyek. Lajos megkĂ©rte a kezem, Ă©s Ă©n igent mondtam.

PĂ©ter arca megmerevedett. RĂ©ka zavartan pislogott.

– Anya
 most komolyan? – kĂ©rdezte a lĂĄnyom. – EskĂŒvƑt tervezel? Ilyen korban?

– MiĂ©rt ne? – kĂ©rdeztem halkan. – Boldog vagyok. És Ășgy Ă©rzem, ez jĂĄr nekem.

PĂ©ter összeszƱkĂŒlt szemmel nĂ©zett rĂĄm.

– De ismered Ƒt alig egy Ă©ve. Honnan tudod, hogy nem csak
 a lakĂĄsodra fĂĄj a foga?

– PĂ©ter! – csattantam fel. – Ez sĂ©rtƑ.

– Mi csak aggĂłdunk – folytatta RĂ©ka. – Mi van, ha ez az egĂ©sz egy ĂĄtverĂ©s? Hogy nĂ©z ez ki? Egy eskĂŒvƑ, 65 Ă©vesen


Éreztem, hogy a torkomban gombĂłc nƑ. Nem erre szĂĄmĂ­tottam. Tudtam, hogy meglepƑdnek majd – de ilyen elutasĂ­tĂĄsra nem voltam felkĂ©szĂŒlve.

A gyerekeim nĂ©mĂĄn ĂŒltek az asztalnĂĄl, Ă©n pedig csak nĂ©ztem Ƒket, prĂłbĂĄlva Ă©rtelmezni a reakciĂłjukat. Nem volt kiabĂĄlĂĄs, nem volt könnyekkel teli ölelĂ©s – csak feszengƑ csend Ă©s leplezetlen Ă©rtetlensĂ©g.

– Nem akarlak megbĂĄntani, anya, de
 – kezdte Ășjra PĂ©ter. – Ez egyszerƱen furcsa. Eddig mindig csak rĂłlunk szĂłlt az Ă©leted, most meg hirtelen Ășj fĂ©rj, eskĂŒvƑ
 komolyan mondom, ez nagyon hirtelen jött.

– Hirtelen? Egy Ă©ve vagyunk egyĂŒtt – vĂĄlaszoltam halkabban, mint szerettem volna. – TalĂĄn nem neveltelek olyan önĂĄllĂłvĂĄ benneteket, mint hittem
 mert Ășgy tƱnik, nem tudtok örĂŒlni az Ă©n boldogsĂĄgomnak.

RĂ©ka lesĂŒtötte a szemĂ©t. Egy ideig senki sem szĂłlt. AztĂĄn megszĂłlalt:

– Csak
 fĂ©lĂŒnk, anya. FĂ©lĂŒnk, hogy megbĂĄntanak tĂ©ged.

– Én nem vagyok már kislány. Tudom, mit csinálok.

A vacsora vĂ©gĂ©n Ășgy bĂșcsĂșztak el, hogy „majd megbeszĂ©ljĂŒk mĂ©g”. Én pedig ott maradtam a halkan kongĂł Ă©tkezƑben, Ă©s Ă©reztem, hogy valami eltörött bennem. Nem az örömöm – azt nem tudtĂĄk elvenni –, hanem az a remĂ©ny, hogy ez az eskĂŒvƑ egy nagy csalĂĄdi öröm lehet.

MĂĄsnap Lajos is elmondta a hĂ­rt a kĂ©t lĂĄnyĂĄnak. Az Ƒ reakciĂłjuk valamivel visszafogottabb volt, de szintĂ©n tele volt kĂ©tellyel.

– Papa, biztos vagy ebben? – kĂ©rdezte Eszter, a nagyobbik. – Mi van, ha csak magĂĄnyos vagy?

– Az vagyok – felelte Lajos egyszerƱen. – De Kati mellett mĂĄr nem.

A fiatalabbik lĂĄnya, DĂłri, elmosolyodott.

– HĂĄt, papa, ha tĂ©nyleg boldog vagy
 akkor szerintem az szĂĄmĂ­t.

De aztĂĄn Ƒk sem mutattak nagy lelkesedĂ©st. Eljöttek vacsorĂĄra, udvariasak voltak, de valahogy mindig Ă©rzƑdött a tĂĄvolsĂĄgtartĂĄs. Mintha kĂ©t vilĂĄg prĂłbĂĄlna összeĂ©rni, de nem lenne meg a hĂ­d, ami összeköti Ƒket.

Egy este Lajossal egyĂŒtt ĂŒltĂŒnk a konyhĂĄban, a gyertyafĂ©nyes asztalnĂĄl, Ă©s elgondolkodva kortyolgattuk a teĂĄnkat.

– Lehet, hogy nem kellene rĂĄjuk erƑltetnĂŒnk – mondta halkan. – Nem akarlak megfosztani a boldogsĂĄgtĂłl, de... talĂĄn tartsuk meg ezt az egĂ©szet magunknak.

– Úgy Ă©rted
 ne hĂ­vjunk senkit?

Lajos bĂłlintott.

– Legyen csak a mi napunk. Ketten. EgyszerƱen. SzĂ­vbƑl.

És Ă©n
 megkönnyebbĂŒltem. Furcsa mĂłdon ez a gondolat felszabadĂ­tĂł volt. Nem kell mĂĄr senkinek megfelelni. Nem kell senkit meggyƑzni. Ez most csak rĂłlunk szĂłl.

KĂ©t hĂ©ttel kĂ©sƑbb, egy tavaszi dĂ©lelƑttön, a Margitsziget egyik kis kĂĄpolnĂĄjĂĄban mondtuk ki a boldogĂ­tĂł igent. Nem voltak vendĂ©gek. Csak mi ketten, egy tisztelendƑ, Ă©s a madarak hangja.

Lajos keze remegett, amikor a gyƱrƱt az ujjamra hĂșzta. Az enyĂ©m is, amikor kimondtam:

– Igen, akarom. Most Ă©s mindörökkĂ©.

Amikor kilĂ©ptĂŒnk a kĂĄpolnĂĄbĂłl, az Ă©gen hatalmas, vakĂ­tĂł napfĂ©ny ragyogott. Olyan volt, mintha az egĂ©sz vilĂĄg csak rĂĄnk mosolyogna.

– Tudod, Kati – suttogta Lajos a fĂŒlembe –, ha Ășjra kezdenĂ©m az Ă©letem, akkor is veled akarnĂ©k talĂĄlkozni
 csak sokkal hamarabb.

– Én is – mondtam könnyek között, Ă©s megszorĂ­tottam a kezĂ©t.

Aznap este a sajĂĄt otthonunkban vacsorĂĄztunk. EgyszerƱ Ă©tel volt: hĂșsleves Ă©s tĂșrĂłs csusza. De a vilĂĄg legfinomabb lakomĂĄjĂĄnak tƱnt.

És akkor csengettek.

Kinyitottuk az ajtĂłt. RĂ©ka Ă©s PĂ©ter ĂĄlltak ott. Zavartan mosolyogtak.

– Hallottuk, hogy megtörtĂ©nt – kezdte PĂ©ter. – És
 hĂĄt
 szeretnĂ©nk gratulĂĄlni.

– Anyu – lĂ©pett közelebb RĂ©ka –, hoztunk egy kis bort. RemĂ©lem, maradt hely az asztalnĂĄl kĂ©t kĂ©sƑ vendĂ©gnek.

És Ă©n csak bĂłlintottam, miközben a szĂ­vem szĂ©tĂĄradt a boldogsĂĄgtĂłl. TalĂĄn mĂ©gis van hĂ­d a kĂ©t vilĂĄg között. Csak idƑ kell hozzĂĄ.

Ma is egyĂŒtt Ă©lĂŒnk Lajossal. Minden reggel teĂĄval Ă©s egy puszival kezdƑdik. NĂ©ha sĂ©tĂĄlunk a parkban, nĂ©ha csak ĂŒlĂŒnk a kertben Ă©s nĂ©zzĂŒk a lemenƑ napot.

Sokan kĂ©rdezik: „Nem kĂ©sƑ mĂĄr az ĂșjrakezdĂ©shez?Ӄn pedig mindig ugyanazt vĂĄlaszolom:

„Soha nem kĂ©sƑ a szerelemhez. A boldogsĂĄg nem korhoz kötött. A szĂ­v nem kĂ©rdezi meg a szĂŒletĂ©si Ă©ved.”

És ha egyszer megint dönteni kellene, Ășjra igent mondanĂ©k. Nem a korom miatt – hanem azĂ©rt, mert mellettem van a tĂĄrsam. A fĂ©rfi, akit szeretek.

 

2025-03-30 19:05:30 - Mindenegyben Blog