Ma hajnalban egy tragikus balesetben gyerekkori barátom, bajtársam, kollégám és csupaszív felesége elvesztették egyetlen lányukat. Egy fantasztikus gyereket, egy jó tanuló, jó szívű, csupa örök mosoly, cserfes nem is lány, sokkal inkább már kész nőt.
Elfogadhatatlan, hihetetlen, nem akarjuk, neeeeem, neeeem és nem. Bele lehet őrülni, nem tud a szív megnyugodni, nem vagyunk képesek felfogni. Nem és nem, nem akarjuk a hajnalt, nem, nem akarjuk, hogy így maradjon, neeeem.
Miközben a könnyek között meg-megcsillan a gondolat, igaz és ez sajnos nem álom, ez a valóság.
Tényleg eltört valami, a szív hasadt ketté. A fájdalom leírhatatlan és semmihez nem hasonlítható.”