Nehéz elképzelni, hogy mit érezhettek az első fakitermelők az Újvilágban, akik azt a feladatot kapták, hogy több mint száz méteres vörösfenyőket vágjanak ki pusztán fűrészek és balták segítségével.
A kora újkori fűrészlovagok főként mezőgazdasági területekről érkeztek, gazdálkodók voltak, és csupán pénzkereseti lehetőségeiket kívánták kibővíteni a fakivágásokkal. Érdekesség, hogy leginkább skandináv felmenőkkel bírtak, és onnan hozták be a mai Egyesült Államok és Kanada területére a sajátos technikákat, tudást, és folytatták a családi hagyományt. Eleinte az északkeleti államokban (Maine) telepedtek le, és utána vándoroltak egyre beljebb a kontinensen. A szezonális munka miatt később beköltöztek az erdőbe, és igen vad életkörülmények között élték mindennapjaikat. A gigantikus magasságú és hasonlóan impozáns kerületű fák ledöntésére mindig is büszkék voltak a favágók (a gépesített korszak előtti, kézi technikával dolgozókat a lumberjack névvel emlegették), a 19. század második felében a fényképezés fejlődésének köszönhetően pedig már arra is nyílt lehetőség, hogy csodálnivaló, ám különösen veszélyes munkájukat megörökítsék az utókornak, amely valóban csak ámul, hiszen a gépesített technikával sem könnyű ezen mamutok ledöntése, pláne nem kézi szerszámokkal. A favágók, valamint a famegmunkálók ősei saját szórakoztatásuk végett kitaláltak egy versenyt is, amely során a folyókon leúsztatott fatörzseken kell megállniuk a sportolóknak, miközben különféle praktikák segítségével igyekeznek elérni, hogy a másik hamarabb landoljon a vízben, mint ők. A logrolling nevű sport ma is elég népszerű Kanadában.
