Az ő házasságuk igazán példamutató - Bódi Guszti már akkor is szerelmes volt feleségébe, Bódi Margóba, amikor még fiatal lányként elcsábította őt. Sikerei mögött nagyban áll felesége, aki a karrierje során mindenben társa volt, legyen szó jó vagy rossz időkről.
Guszti már több mint négy évtizede áll a színpadon, szórakoztatva százezreket. Az országban szinte nincs olyan ember, aki ne dúdolna egy-egy slágert a híres együttesük repertoárjából, de a reflektorfény mögötti életüket csak kevesen ismerik. Erről mesélt most őszintén a Hot! magazinnak.
Köztünk nem szerelem van – ez több annál. Olyan kötődés, amit nem lehet elmondani, benne kell lenni.
– magyarázza az énekes, aki ki is fejtette egy kicsit közös történetüket:
– Gyerekkorunk óta együtt szenvedtük. Egy faluban kezdtük az életünket. Margó szülők nélkül nevelkedett, én pedig fiatalon vesztettem el édesapámat; gyerekek voltunk, egymásra utalva, emiatt
Margó hiánya mindennél jobban tud fájni
Guszti azt is elárulta, hogy komoly oka van annak, hogy a mai napig bírja a pörgést.
– Nem nehéz, mert ebben születtünk bele – nekem ez a feltöltődés. Mi Nagyecseden nyolcan voltunk testvérek, majdnem huszan laktunk egy házban. Visszagondolok, és a sírás fojtogat, de volt miből ihletet meríteni – talán ezért is van több mint hatszáz dalom. (…) Nekem a közönség visszaadott mindent, amit nem kaptam meg.
Mitől ilyen harmonikus a házasságotok Margóval?
Bódi Guszti: Legutóbb, amikor Lilien megpuszilt, mondtam kettejüknek, hogy nem bírnám ki, ha történne velük valami. Köztünk nem szerelem van – ez több annál. Olyan kötődés, amit nem lehet elmondani: benne kell lenni. Gyerekkorunk óta együtt szenvedtünk. Egy faluban kezdtük az életünket.
[LAPOZAS]Margó szülők nélkül nevelkedett, én pedig fiatalon vesztettem el édesapámat; gyerekek voltunk, egymásra utalva, emiatt Margó hiánya mindennél jobban tud fájni.
hot!: Visszagondolva hogy érzed, jó apa voltál?
Bódi Guszti: A mai napig szigorúbb vagyok, mint Margó. Nekem nagyobbak az elvárásaim, a Mama pedig engedékenyebb. Nekem viszont van egy nagy gondom, hogy baromira szeretem a gyerekeket, nem tudok nemet mondani nekik. Mindig arra fogom, hogy amit én nem tudtam megkapni gyerekkoromban, azt megpróbálom megadni a gyerekeknek, az unokáknak. Sosem felejtem el, amikor ötven fillérért vettem Túró Rudit a gyerekeknek – felbecsülhetetlen volt az öröm az arcukon. Mindent próbálok megadni a gyerekeknek, de persze vannak határok. Arra is megtanítottam őket, hogy amikor ajándékozós ünnep van, ne az ajándék értéke határozza meg, hogy ki minek örül. Nekem elég, ha azt mondják, hogy „Boldog szülinapot!” vagy adnak egy puszit. Egyszer azt csináltam, hogy mindenkinek zoknit vettem ajándékba, mert folyton kilyukadt nekik. Egy hétig röhögtek, és mondták, hogy ennél aranyosabb ajándékot el sem tudtak volna képzelni!