Tiszta szívvel, jósággal és szeretettel. Az adni jó teljességével voltunk gyerekek. Persze kapni is szerettünk, de volt valami földöntúli csoda abban az örömben mikor az ajándékainkat nyitogatták a testvéreink, a szüleink, a nagyszüleink. Persze hát nem mi vettük meg, mert még picurkák voltunk, de annál nagyobb szeretettel adtuk oda. Mert adni jó, mert a szeretet az egyetlen fegyver, ami puskagolyó nélkül áthatol mindenen. A gyengéd, a féltve örző, az a szeretet, ami soha el nem múlik, nem szűnik meg. Nem lehet kilóban mérni, a valódi szeretet nem fogy el soha. Áthatol téren, időn és minden fáradtságon. Mondd és Te szerettél így? Télvíz idején meleg szívvel, áthatolva minden keserűség felett, tiszta gyermeki szívvel?