2016
ápr
02
Annyi mindent elvesztettél már míg rád virradt a nap mikor győzni tudtál... úgy indultál őszintén, tisztán... csak hosszú volt az út s talán túl sok a sár... Ismerősek ezek a szomorú sorok... A sorok, amelyek egy rég múlt valódi szépségről beszélnek, aki annyira törékeny volt és annyira tiszta, hogy nem bírt itt maradni ebben a keménynek és zordnak tűnő világban. Így nekünk mindörökre ugyanolyan gyönyörű és naivan tiszta teremtés marad. Akire mély szomorúsággal és érthetetlen tragédia érzésével övezve gondolunk a felfelé szárnyaló majd szinte azonnal mélyrepülést vevő szívünkben örök szépségkirálynői sanyarú sorsra. Ti tudjátok ki van a képen? Nyomjatok egy lájkot, ha igen!
