Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a
kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

– Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte
sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében
ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:

„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek
voltak.”

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak
kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig
mellettük volt a nehéz időkben.