Az alábbi bejegyzést Soma Mamagésa Facebook oldalán találtuk, és szerintünk sok megszívlelendő gondolat van benne:
“Öregszem és kövér vagyok.” Ezt akár én is mondhatnám, de nem én mondom, mivel én elfogadtam magam, és nincs bajom se a korommal, se a külsőmmel. Ez az a mondat, amit elképesztően sokszor hallottam 30-40-es nőktől. Ez most onnan jutott eszembe, mert tegnapelőtt meglátogattam egy 65 éves barátnőmet, aki azt mondta, hogy “a 30-40-es éveimben folyton azt mondogattam, hogy “Öregszem és kövér vagyok”, és csak most látom, hogy milyen csinos és fiatal voltam. És hülye, hogy ezt nem láttam.”
EZ NAGYON TIPIKUS, úgyhogy lányok, asszonyok, most álljatok le az önbántással, mert idős asszony korotokban nagyon fogjátok bánni, ha nem kezdtek el időben hálásak lenni, és élni azzal, ami van.
És igen, ez a kor folyamatosan money-pulál minket (óriási biznisz van a szépségiparban, az emberek nagy többsége pedig befolyásolható birka), de ne dőljetek be az örök fiatalság és a műnők idealizálásának és illúziójának!
Az a sok nyomorult műnő, akinek egy idő után a sok fabrikálás és mahinálás után már esélye se lesz arra, hogy kiderítse, hogy ő maga kicsoda (szegénykék, együttérzek velük, borzalmas lesz nekik öregedni…) semmivel nem boldogabbak, a párkapcsolatukban (már ha van) nem sikeresebbek és harmonikusabbak, mint a hús-vér valódi nők.
Sőt! Szánalmas élet az, ahol állandóan a külsőségekre kell figyelni, és szinte soha nem lehet az ember “elég jó.” Pedig elég jók vagyunk. Épp elég jók. Ráadásul mindannyiunkból csak ez az egy van, úgyhogy még csak hasonlítgatni se érdemes.
Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!
