A bölcsődei beszoktatás követően sok gyereknél eljön a „nem akarok bölcsibe menni” korszak. Teljesen tipikus reakció, amely a 4-6. héten jelentkezik, hiszen az első néhány hét könnyedén eltelik, az újdonság varázsa megszépíti azt! Sok babánál még az sem nagyon tűnik fel, hogy ANYA eltávozik a munkahelyére, mert az a sok érdekes játék, a gyerekek, a sok új helyzet teljesen elkápráztatja őket.
1-1,5 hónap után aztán szinte minden gyerkőc ráeszmél, hogy ez már sajnos mindig így lesz és megkezdődik a lázadás időszaka! Ez a néhány gyötrelmes hét sok szülő lelkét teszi próbára és automatikusan megkezdődik a megoldások keresése. Praktikus tanácsokat szedtünk most össze, hogy ez a nehézkes időszak könnyebben átvészelhető legyen.
Fontos, hogy a gyerek érezze rajtad, hogy Te is egyetértesz a bölcsibe járás gondolatával és ne érezzen rajtad kétségeket. Akár a munkád, akár a tesó érkezése, akár más élethelyzet miatt tetted le a voksod az adott intézmény mellett, fontos, hogy érezze rajtad, hogy biztos vagy a döntésedben! Nem szabad megtorpanni, ha beadod a derekad és nem viszed be, akkor onnantól mindennap jönni fog az alkudozás. Csak határozottan!
Sok reggeli sírás elkerülhető azzal, ha a picúr kialudta magát, pihenten és kisimultan indul a nap. Két fronton is segítheted magatokat ebben a folyamatban: egyrészt, este időben fektesd le a kicsit, hogy biztosan kialudja magát; másrészt, reggel kellj Te elsőnek! Magadra is jut időd, elkészíted a reggelit, összerakod a családot és utána csak az ébredező kis csomagra kell koncentrálnod. Hidd el értékelni fogja, hogy csak ráfigyelsz ebben a kis időben!
A megtorpanás időszakában nem bűn a gyerek motivációját tuningolni! Érdemes mindennapra valami apróságot kitalálni, ami felkelti az érdeklődését. „Gyere, induljunk, tudod a bölcsinél már vár a kutyus! Bölcsi után megyünk a mamához!” Általában minden gyereknek van egy kedves viszonyítási pontja a bölcsődébe menet, érdemes azzal is érvelni. Az én lányom egy trambulint szúrt ki magának a bölcsibe vezető úton, ezt mindennap megcsodáltuk. Amikor épp kedvetlen volt, ezt húztam elő a tarsolyból!
Töltsetek sok időt együtt hétvégén és bölcsi után is! Sétáljatok együtt, gyűjtsetek terméseket, fagyizzatok és a legfontosabb, beszélgessetek sokat! Legyen neki is egy kis „anyaideje”! A házimunkát most hagyd hátra, arra akkor is lesz időd, ha már stabilan beszoktatok a bölcsődébe. Hidd el, nagyon fogja értékelni!
Ér segítséget kérni, és ami még fontosabb: ér azt elfogadni! A beszoktatás idejét követően akár a betegségekkel küzdötök, akár a megtorpanó lelkesedéssel, minden segítség jól jön. Örülj az anyósodnak, aki ebédet, sütit, pogácsát hoz, vagy csak épp beugrik a gyerekhez egy órára játszani! Értékeld a férjed, ha hétvégén kitakarít (akkor is, ha nem olyan alapos, mint Te)! Nem kell egyedül – olyan „anyukásan” – belehalni a feladatba, észre kell venni a jó szándékot! :) Fel a fejjel Anyukák, Apukák! Az oviban már sokkal könnyebb lesz!