Miért hagynak el? Miért csalnak meg? Mert kevés vagy!
Valóban kevés. Csak épp nem úgy, ahogy gondolod…
Aki elmegy, s el tud menni, bármennyire is fáj, feledni kell. Feledni kell, mert ő nem látta benned azokat az értékeket, amiket valaki más, máshol, máskor meg fog látni.
Már ha te is elhiszed, ha végre meglátod, hogy ezek az értékek bizony léteznek. A lényed részei, ott vannak a sejtjeidben. Ha azt mondod, nem így van, mert te bizony értéktelen vagy, akkor nem látod azt, amit a környezetedben sokan mások igen. Hogy milyen különleges vagy. Az vagy. A múltaddal, a félelmeiddel, a fájdalmaiddal, a csalódásaiddal együtt. Ne gyűlöld azt, ki elhagyott, vagy becsapott. Ne feledd, csak átutazó volt.
Hiszem, hogy életünk átutazóinak nagyon komoly szerepe van. Ne gyűlöljük őket! Mégha a fájdalmas pillanatokban nem is értjük miért kellett nekünk ezzel a megátalkodott emberrel találkoznunk. Kellett. Szerepe, feladata, küldetése volt. Tanítani akart nekünk valamit. Elsősorban magunkról. Mert minden csalódás, minden szakítás által egyre erősebbek, ellenállóbbak leszünk, és egyre inkább ki tudjuk majd mondani, hogy kit, mit keresünk az életben, s egyáltalán mi kik vagyunk és merre tartunk.
S amikor a csalódások által végre megismerjük önmagunkat, rájövünk arra, hogy kit, és mit keresünk az életben, be is fogjuk vonzani azt.
Ameddig nem jössz rá, hogy ki vagy, és mit keresel, valóban kevés vagy.
Kevés ahhoz, hogy megérkezz, hogy megleld az utadat. Még sokat kell tanulnod!Ha azt akarod, hogy szeressenek, először magadat és az életet kell megszeretned. Egyedül.
Igazi társ csupán ezután fog szegődni melléd. A többiek pedig…. Csupán átutazók.
Szalai Vivien
