Ismét telesírta a sajtót egy magyar beteg hozzátartozója egészségügyünk afrikai állapota miatt az Indexen. És én ismét megdöbbenek azon, hogy ez miért hír még mindig, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországon ez a normalitás. Az a normalitás, hogy elfogadjuk azt, hogy az egészségügyre nem költ a kormány, elfogadjuk azt, hogy az oktatás romokban van és elfogadjuk azt is, hogy a 15 milliárdos - amúgy teljesen haszontalan és felesleges - migránskampány hajrájában az egykor szegénysorú parasztgyerek (öndefiníció) helikopterrel megy celebesküvőre. És még azt is elfogadjuk szó nélkül, hogy az egészségügyet és az oktatásügyet nem egy önálló minisztérium képviseli , hanem egy mamutszervezet, aminek az élén egy oligofrén, túlmozgásos pap áll, aki csoda, ha a saját cipőfűzőjét önállóan be tudja kötni.
Fotó: MTI-Balogh Zoltán
A másik oldalon viszont Magyarországon minden mindenkinek jár, mert valahogy mi mindig mindent meg akarunk úszni, csak ne fájjon, ne kelljen érte küzdeni, és legfőképpen legyen ingyen, mint az egészségügy. Persze, ezredszer hallom az érveket, hogy “de én már 30 éve fizetem a TB-t”, így az “ingyen” az barokkos túlzás.
Azonban azt tudomásul kell vennünk, hogy ekkora ráfordításból erre futja, a takaró eddig ér.
Az Egészségbiztosítási Alap (E Alap) költségvetése nem egészen 2 ezer milliárd forint, ebből fizetik a béreket, a gyógyszertámogatásokat, a táppénzt stb… és ennek csak egy részét tartalmazza a mi befizetésünk, ami olyan 70% körüli, a fennmaradó rész nagy része pedig költségvetési hozzájárulás (persze ez utóbbi is a mi adóbefizetésünkből áll). Tehát amit mi befizetünk az Egészségbiztosítási Pénztárba, az nem képes egyedül fedezni az egészségügyi szükségleteinket, így szükség van egyéb támogatásra is. Ráadásul az egészségbiztosítás szolidaritás alapú, azaz a nem betegek befizetéséből is a betegek kezelését fizeti ki. Így fordulhat az elő, hogy több, mint egymillióan nem jártak orvosnál, mégis elfogy a keret, hiszen van olyan beteg, akire egymagára csak 280 millió forintot költött az E-alap. Talán nem véletlen a fentiek alapján, hogy maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is megpróbálja a keresletet úgy csökkenteni, hogy nem fogad be például új rákellenes terápiákat. Ami praktikusan néha azt jelenti, hogy addig halogatja - az amúgy nagyon drága - kezelés megkezdését, amíg már túl késő nem lesz és a betegnek nem kemoterápiára, hanem papra lesz szüksége.
Mindemellett az egészségügy egy olyan ipar, ahol iszonyatos sebességgel jelennek meg új terápiás eszközök, új kezelési módok. Ezek viszont meglehetősen drágák, hiszen a kutatás-fejlesztés rengeteg pénzt emészt fel, nem beszélve az egy-egy gyógyszer akár évtizedes fejlesztési folyamatáról. Ugyanakkor egyre több betegséget ismerünk fel, éppen ezért egyre több beavatkozásra, kezelésre van szükség.
Fotó: Bangkok BNH Hospital
Így nem csoda, ha a világon mindenhol problémát jelent az egészségügy finanszírozása.
Na de az, hogy Magyarországon ezek az állapotok uralkodnak és az egészségügy nem élvez prioritást, arról a teljesen alkalmatlan kormányzati politika mellett mi magunk is tehetünk. Ugyanis mi elfogadjuk a bevezetőben felsoroltakat, mi leszavaztuk a vizitdíjat.
Azt a vizitdíjat, ami még a Századvég szerint is eredményesen csökkentette a felesleges orvos-beteg találkozásokat. Hiszen ha nem terhelnénk fölöslegesen az egészségügyi ellátórendszert, akkor nem kellene annyit várni egy sürgősségi ellátásra, vagy talán még a mentő is időben kiérkezhetne. Persze ezzel csak akkor szembesülünk, amikor a sürgősségi osztály várójában állunk (mert már ülőhely sincs) és órákat várunk, hogy megvizsgáljanak. Az ilyen esetben nem tűnik fel a várakozóknak, hogy bátran, mindenfajta vizsgálat nélkül haza lehetne küldeni a betegek legalább felét, hiszen panaszaikat háziorvosi, ritkábban szakorvosi szinten meg lehetne oldani. De ugyanígy leszavaztuk a több biztosítós modellt is, ami versenyhelyzetet generált volna az egészségügyi szolgáltatók között, ez pedig jelentős minőségi változást jelenthetett volna.
HirdetésDe nekünk az állami gondoskodás kell, ez pedig pont ennyire képes. Mert azt talán már mindenki látja, hogy az állam nem jó gazda. Különben aligha költene milliárdokat olyan szervezetekre, mint a TEK, akik Darth Vader sisakokban rohangálnak és páncélozott harcjárművekkel pózolnak (hasonlóan, mint a focisták a hajukkal), ellenben nem tűnik fel nekik, hogy Luke Skywalker nem terrorista, vagy hogy valaki 200 ezer SIM kártyát vásárolt ugyanarra a névre, illetve hogy még mindig fogalmuk sincs, hogy ki robbantott és miért. És különösebben nem mozgat meg minket az sem, hogy a szakpolitikát már régen felülírta a politika és csak azért, hogy egy-egy hirtelen meggazdagodott politikus továbbra is pályán maradjon, valamint a betonból még többet lophasson. Szó nélkül nézzük a budapesti szuperkórház körüli cirkuszt is, amit minden racionális érv ellenére Kelenföldön akarnak felhúzni, egy már létező és bővíthető fél-szuperkórháztól 1 kilométerre.
De persze vannak olyan politikusok, akik szerint a magyar egészségügyi rendszer a legjobb Európában, vagy aki szerint “Vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete.”
Ideje lenne elkezdenünk azon gondolkodni, hogy jó-e ez így nekünk és valóban arra akarjuk-e használni ennek az országnak az erőforrásait, hogy Mészáros Lőrincek, Rogán Antalok jól éljenek, ahelyett, hogy mi egészségesebben, boldogabban élnénk, valamint európai ellátást kapnánk.
Tessék elhinni, a választás és a döntés is mi kezünkben van. Egyelőre... - Dr. Kunetz Zsombor MBA, oxyologus szakorvos
