Megszakadt a szívem. Őszintén.
Ahogy ma (Július 26.-án) sétáltam a Kossuth téren metróállomás bejáratához, megláttam egy idős nénit (később kiderült, hogy 84 éves), aki a napi betevőjéhez kért segítséget. Tudjátok (biztosan ti is tapasztaltatok már), ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy vajon tényleg megfelelő helyre és megfelelő felhasználásra kerül a segítség, ha már szívből adja. Na hát Mária néninél, ahogy őszintén zokogott (!!) és beszélgettünk, érezhető volt, hogy jó helyre megy a segítség és valóban hiteles ember.
Beszélgettem vele és kiderült, hogy a nyugdíjából nem tudja fenntartani a lakását, a fűtését sem tudja már kifizetni és meleg vize sincs. Hogy miért? A férje kórházi kezelésére kellett a nyugdíja nagy része (a férje azóta elhunyt, gyerekei pedig nincsenek). Viszont mivel a nyugdíjából kellett mindig elkülönítenie a férje kezelésére, így a közüzemi számlákat később fizette be, ezért 'kamatos' díjhátraléka keletkezett.
Ezt az egészet azért teszem 'láthatóvá' itt, hogy aki arra jár a Kossuth téren, például egy 10-es csomag tojást, esetleg banánt és narancsot, ha venne a néninek, annak nagyon tudna örülni (ebből már tud valamit enni). A lényeg, hogy úgy segítsetek, ahogy tudtok. Kérdem én, tényleg itt tartunk emberek?! Ha tehetitek, segítsetek!( A kép illusztráció)