2000 óta a világ kormányai – természetesen az ENSZ szervezeteivel együttműködve – négy olyan kezdeményezést indítottak útnak, amelyek mindegyike az oktatásra összpontosít. Közülük az EFA program (Education for All – Oktatást Mindenkinek) által kitűzött célt, mely szerint 2000 és 2015 között 50%-kal csökkenjen az írástudatlanság, az országok többségében nem sikerült elérni. Azt azonban szerencsére igen, hogy az írástudatlanság arányaiban mindössze 4%-os növekedést mutasson a szóban forgó időszakban. Az UNESCO jelenlegi célkitűzése az, hogy 2030-ra elérje, hogy minden egyes férfi és nő tudjon írni és olvasni. (2016-os adatok szerint világszerte összesen 750 millióra tehető az írástudatlanok száma, melyből 277 millió férfi és 473 millió nő.)
Magyarországon leginkább a funkcionális analfabétizmus okoz gondot: 2017-es adatok szerint a lakosság 16–33%-át érinti. (A 2011-es népszámlálás adatai szerint az írástudatlanok aránya egy százalék nálunk. Többnyire ez a szám jellemzi a világ más fejlett országait is.)
A legújabb értelmezések szerint bővül az analfabétizmus fogalma: egyre inkább kiterjed azokra is, akik nem használnak információs-kommunikációs eszközöket, és nem beszélnek idegen nyelvet.
